Minden pites álma. Meg a bolond boszeronosé is.
Esős napon, télen, mikor fel van fagyva minden, ha este későig dolgozom, és ezen alkalmak kombinációi... Nagyon jól tud jönni. Attól féltem a rászoktatás problémás lesz, de igazából a kellően örült kutyák már első alkalommal jól mentek. Murphy, Doro és Pogo akik tökéletesen jól érzik magukat rajta, Ozzy próbálkozik de neki kell az, hogy a zsákmány is fusson, ne csak ő, szóval laza ügetésben mozgatja a padot, és próbál okosan nézni... de nem nagyon megy neki. Jetta meg... szegénykém túl hosszú. A padot piteknek tervezték és az ő teste nem csupán magasabb néhány centivel, mint Pogié, de jóval hosszabb is, szóval ha nekilódul lecsúszik a hátsó lába. Ha ketten vagyunk és egyikünk betámaszt hátulról, akkor egész jól fut, amúgy ez (érthető okokból) zavarja. Ilyen szempontból szerencse, hogy Pogo ilyen kis beauceron-koncentrátum, főleg, hogy imád padozni. Ahogy feltesszük már belefekszik és rohan, eszméletlen átlagsebességet generálva (én meg eszméletlen röhögést generáltam a sportboltban ahol dolgozom, mikor a kerékpáros kollegáktól kérdeztem hogyan kell erre feltenni a bringa km-órát... végül videóval demonstráltam hogy néz ki az gépezet).
A futópad bármikor jól jöhet, edzés előtt bemelegítésnek, edzés után levezetésnek, vagy edzés helyett, bár ez utóbbi esetben meglehetősen unalmas program (csak állunk órákig a kutya előtt, és lóbáljuk a kecskeszőrt...).
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.