Ma reggelre valami rém hideg lett... fával fűtünk, így éjjelre le tud hűlni a ház, és bizony cudar időre ébredtem. Első gondolatom az volt, hogy edzésnap ide vagy oda, én aztán ki nem dugom innen az orrom! Aztán gyorsan bedurrantottam a kandallóba, és ahogy megolvadtak az ereim, úgy jött meg a hangulatom is a reggeli bájkhoz.
Legutóbb még az volt a hasam fájása, hogy sár van, és én abban el fogok csúszni és meg fogok halni, így azzal érveltem a meleg ágyba visszakúszni vágyó felemnek, hogy legalább sár nem lesz a pályán. Mínusz négy fokban ennek kicsi az esélye. Felöltöztem hát elég derekasan, felhörpintettem a maradék kávém és a futónadrág látványától felpörgött Rebelle-lel elindultam lefelé a mezőre. Nos, elég jól megállapítottam az idő ridegségét még a házból bentről, elvárt módon megfagytam mire átértünk a földútra.
Ahogyan lenni szokott az elején futkostunk kicsit bemelegedni, és közben felmértem a terepet: itt bizony minden megfagyott. Fagyott. Jeges... hát az csúszik bakker...! És mint a legrosszabb fajta nő, most is elégedetlen tudtam lenni valamivel. Mentem a keróval egy próbakört, gyorsítottam-fékeztem, próbáltam felmérni mi vár ránk, és úgy ítéltem, hogy egészen élhető lesz a terep. Befogtam Rebit és elindultunk. Nem tartott sokáig... Alig mentünk egy keveset és befordult velünk szembe egy terepjáró. Azonnal állítottam a kutyát és fékeztem - ám a bringa nem állt meg. No nem volt vészes a csúszás, nem ütöttem el Rebit és el sem estem, de azért erős figyelmeztetés volt. A kocsi elment, mi pedig elindultunk, és elhatároztam, hogy most már téééényleg elhagyom a számmisztikát, elengedem a tempót és hagyom a kutyát húzni. Ennek szellemében csak minimálisat tekertem, a nehéz részeken is egyedül dolgozott Rebelle, viszont ennek hála nem stresszeltem szét magam, és abszolut közelébe sem kerültünk veszélyes helyzetnek. A lassú tempó ellenére ő végig vágtában lépett, vagyis egy príma kis erőedzése volt. A sikerélmény elgondolkoztatott azon, hogy duplázzunk, de az idő sürgetett, délután dolgozni kellett mennem, így átváltottam futócuccra és két lábon mentem tovább.
Ez alkalommal a pulzus figyelmeztetés valahogy kimaradt az applikációból, így sikerült sokkal gyorsabbnak lennem, mint eddig :D ez a pulzuskontroll már csak ilyen műfaj... A második kör végén még éreztem magamban kraftot egy harmadikhoz, de utóbb örülök, hogy nem mentünk, így is éppen el tudtam készülni kapkodás nélkül. Ez lesz az első hetem, hogy heti három edzést nyomunk, majd jövő hétre kiderül a lábam mit szól ehhez, egyelőre meglepően jól vagyok.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.