A reggelem úgy kezdődött, hogy hajnalban a kutyák valamit nagyon meg akartak ölni... ez egy békés környék és a bocik nem ugatnak brahiból... Ati, a bátor családfő ki is mászott az ágyból megnézni mire fel a balhé, de valószínűleg a szomszédos ipartelepen történt valami mozgás, amihez nem voltak hozzászokva a dögik. Mindenesetre az alvásunkat hazavágta a közjáték, Ati muszáj volt kimásszon fél hétkor pár óra féléberen fetrengés után, én viszont igyekeztem bepótolni a lemaradást, aminek következtében túlaludtam magam. Sebaj, innen szép nyerni.
A túlalvást kombináltam egy erős reggelivel (pedig futás előtt nem szoktam), és még mindeközben meg is akartam fagyni a házban, de befűteni nem akartam futás előtt, ráér ha hazajövünk. Nem nagyon fűlött hát a fogam ahhoz, hogy vékony ruhát vegyek a pizsi+köntös szerkó helyett és kidugjam az orrom a fagyba, de szerencsére a bj még mindig akkor lánggal lobog, hogy képes voltam eme hőstettre, és elindultam Rebivel a mező felé.
A fakitermelés még mindig zajlik. A melósok jelenlétének eddig nettó örültem: kitaposták a magas fűvel takart nyomvonalat és elriasztották az őzeket. Ma láttam először kárát a munkálkodásuknak, aggasztóan saras képet mutatott a pályánk. Eddig szépen megúsztuk a csúszós utat, vagy fagyott volt a föld, vagy füves, most viszont több helyen is kocsonyásra járták a gépek, az idő pedig kifejezetten enyhe volt és még a levegő sem járt. A buckák után így új kockázat várt, a sár.
Melegítés és Rebi átmasszírozása után nekivágtunk "egy életem-egy halálom" jeligével és mentünk egy tök jó kört kerékpárral. Nem volt megtorpanás, nem volt fékezés, azzal lassítottam (a szokásoson felül) szegény kutyát, hogy folyvást kiraktam a kerekeket a füvesre. Szegényem megtanulta, hogy a kijárt úton maradjunk, erre most a zanyja feszt is kihúzta a vasat a nehezen gurulós fűre... igyekeztem pedálozással kárpótolni, de a gépek néhány új huppanót is létrehoztak a trailen, így nem sok lehetőségem maradt erre, jórészt egyensúlyoznom kellett végig. A 2 kilis körünk végére aztán egészen beálltak a combjaim, és bár meg sem csúszott a keró, annyira rástresszeltem a sárra, hogy nem mentünk még egy kört, pedig az elején még úgy terveztem. Viszont ez egy "fastest time on this route" lett, 23,5km/h max sebességgel, Rebelle már nem lassul tovább, ellenben szépen-lassan gyorsul :) .
A levezető sétánk alatt gondoltam végig, hogy hol volt a hiba. Mármint a legnagyobb, mert nyilván volt belőle bőséggel... arra jutottam, hogy miután a kutyában meg tudok bízni, ideje lenne a felszerelésemben is. Nem volt okom pánikolni a csúszkálástól, mivel nem mutatta jelét a keró, fel van szerelve bütykös gumival, kicsit meg is van ereszkedve, hogy jobban tapadjon... és már volt annyi eszem, hogy ne fékezgessek, kis gyakorlás meg rutin és ez is jobb lesz.
A futink nem indult rosszul, bár kifejezetten jól sem. Az első körnél megint úgy éreztem, hogy ennél gyorsabban nem is tudnék futni, de legalább a pulzusmérő ritkábban zizegett. A másodiknál már egész komfortos volt, majd nekifeszültem egy harmadiknak is. Úgy néz ki, hogy két-három K után kezdek bemelegedni vagy mifene, ezen a körön kifejezetten erőm teljében éreztem magam, és elkezdtem átfordulni kicsit amolyan fartlek-be (még csak felületesen ismerem, de idő kérdése és megbarátkozunk). Kifutottam magam, majd mikor jelzett a pulzusom, stop, és fújtam egyet. Hogy elfoglaljam magam, ezeknél a megállóknál mindig fotóztam néhányat, egész komoly kihívást találtam abban, hogy mindig új módon fotózzam a kutyát, vagy mindkettőnket... :D ha pedig lement a pulzus, akkor nyomás tovább. Jó sok megállóm volt, a vége felé egész jól belehúztam, élveztem, hogy végre nem totyogva kocogok, hanem kinyújtom a lábam és tényleg futok... aztán bzzzz és stop.
A végére a 9.22min/km tempót kerek 9re tornáztam, és még Rebi is kifutotta magát, bár eléggé elcsodálkozott, hogy tempót futunk anélkül, hogy be lenne elém kötve. Szuperjól zártuk a délelőttöt, és így január 20-val elmondhatom, hogy hetek óta újra edzek és még nem sérültem meg... nem fáj a térdem, se a bokám, úgy tűnik végre egyszer sikerült egy egészséges ütemet elkapni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.