Az elmúlt hetem elég húzós volt, most volt időm először rendes edzésre, és rögtön egy-két új gondolatot is átültettem a gyakorlatba. Egyrészt kifejezetten rövidet mentünk, mert "gyors" kört akartam, kicsit emelni a tempót, másrészt ehhez Rebelle-t vittem. Egyedül. És a felszerelést is megvariáltam, no de mindjárt mondom...
Rebelle egy futkosó kergemarha, iszonyat tempója van, és sosem fárad el... A scooter előtt kiderült, hogy magányosan annyira nem nagy legény, legalábbis, ha kifutotta az istállógőzt, már annyira nem látja a poént ebben a húzósdiban. Ezt kezdtem el reggel kezelni.
A mai kivételesen nem karika volt, hanem egy oda-vissza útvonal, az első 1,6km-en szépen húzott a lány, és a tempónk sem volt rossz (sajnos túl jó sem). Azon igyekeztem, hogy minél gyorsabb tudjak maradni, nem váltottam át a pihentető kocogásra, de alig vártam már, hogy elérjük az erdősávot... ott aztán fék és fordulás. No, itt elvesztette a gyerek a fonalat és meleg is lett... lelassultunk. Nem bántam túlzottan, mikor indultunk még fáztam, hosszúnadrág és hosszúujjú felső volt rajtam, és a fél kilences nap már derekasan melegített, a lábamban sem éreztem az erőt, szenvedtem rendesen. Nem sokkal később teljesen feladta a húzást, bejött láb mellé, ez azért már sok volt a jóból... időről időre elindult, de a dicséreteket vissza kellett fognom, mert minden "jóóó" után visszafordult ("Na de hol a juti?"), a gyomorból hörgős "együtt küzdünk" hangsúly lett volna a helyénvaló, de az életemért kapkodtam a levegőt, erre már nem volt kapacitásom. Aztán a visszafele útvonal felénél felugrott egy őz - ez tök jól látszik a sebességünk grafikonján - gondoltam pont kapóra jön, de a lokomotív olyan sebességre kapcsolt, amit még pihent állapotomban sem tudtam volna tartani, így értelemszerűen jött a fékezés. Nem ez hiányzott a kutya lelki világának - de az én lábamnak sem. Az utolsó 4-500 méteren megmaradt a lendülete, de az én kávém lefőtt, kihúztam kocogva a célig, de aztán csak kamillázni volt erőm az árnyékban ülve. De holnap újra megyek, és hosszút, Lemmykével. Kár elrontani a lányokat ilyen totyogással, ő meg amúgy is ezt szereti.
No és a "teszt", ami inkább összehasonlítás lenne. A szerelésem java része Vagus, ismerem őket személyesen is, és a stílusuk (funkcionális és strapabíró) teljesen fedi a miénket. Aztán a scooteremmel együtt kaptam Musher húzószárat is. A kettő csak távolról hasonlít, Váguszék szereléke sokkal vastagabb és nehezebb, azzal még autót is mernék vontatni... ám ha a kutya nem húz, ez a súlyos, széles gurtni nagyon kényelmetlen tud lenni (behintázik futás közben, szörnyen zavaró). 
Mivel fennállt az esély, hogy Rebi nem fog végig húzni, próbát tettem a sokkal vékonyabb Musher kötéllel (ami egyébként a scooter próbakörén a varrása mentén egyik végén elszakadt). Mivel eddig az atomvillanást is túlélő vagusdogs szárral nyomtuk, rákészültem és kézzel is adtam egy kis rántáscsillapítást a szárnak, ami szerencsére becsülettel bírta ezt a 3km-t, és laza állapotában sem volt kellemetlen. Összességében örülök, hogy van itthon mindkét típusból, a tandem scootert a twisted sisters-szel (Pogo & Rebelle) nem merném a vékonyka cuccal használni, viszont a lájti kutyáknál nagyon hasznos a könnyű kötél.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.