Nagy király vagyok semmitmondó címekben, mi? No, a történet valahogy úgy nézett ki, hogy éppen terelőtréningezünk Vikivel és Annával, én pedig ama rossz szokásomnak hódoltam, hogy osztottam az eszet kemény 3-4 évnyi tapasztalatom alapján. Éppen a legutóbbi, portelki versenyt ecseteltem, minden előadóművészi tehetségemet bevetve, hogy érzékeltessem mennyire nagy volt a mezőny hármas osztályban: "Tizenöt kutya. Tíííízenöt, baszki..." a megfelelő hatásszünetekkel, összeráncolt homlokkal, rém komoly pofával. Viki frizbis-, Anna pedig agility versenyeken szocializálódott, így finoman egymásra néztek, és csak utána nevettek ki.
Summázva az alantiakat: a terelőversenyek létszáma (interbreed, én mindig a nemborderekről beszélek) max 15-16 kutya/nap. Nyáron esetleg kicsit több. Nézzük részleteiben:
A versenyek általában vizsgákkal kezdődnek, elvétve ösztönpróbával. A nevezőszámhoz igazítva szokták ezeket esetleg a "nulladik" napra, péntekre tenni. Az ösztönpróbák általában rövidek, a szabályzatban nem tudom van-e időkorlátja ennek az aktusnak, de általában hamar döntésre jut a bíró. Mondjuk, hogy átlag 10 perc/kutya. A munkavizsga már komolyabb tétel, itt már befigyel 4-5 feladat, plusz a legeltetés kikerülhetetlen, aminek öt percnek kell lennie. Kihajtás-behajtás, egy-két frikk-frakk, például egy jó kis szlalom, út, megállítás, megkerülés és hasonlók, és el is ment 15 perc. Egy nyáj körülbelül 3 kutyát bír ki, nyáron pedig az ő tűréshatáruk is lejjebb esik. A kezdőktől nem várható el a leválogatás, ezt assistant végzi, ami plusz idő. Ha akad tíz munkavizsgázó, az már egy fél napot bőven le tud fedni, ha csúszás van nyájcsere miatt, vagy beiktatnak egy ebédet, akkor akár egy egész napot is.
Kezdő szinten (1-es osztály) kicsit van csak több elvárás, mint munkavizsgán, viszont ritkán kéri a bíró az öt perces legeltetést. Cserébe több a feladat. A szintidőket az épített pályától és az első 1-2 kutya szintidejétől szokták függővé tenni. Ha van "fehér kutya", akkor általában az ő idejével számolnak. Nálunk még nem találkoztam időtúllépéses dis.-szel, ezért is volt akkora meglepetés, hogy svájcban ezért zártak ki. Mindenesetre időkeret mindig van, ezt érdemes megjegyezni.
Kettes osztályban a feladatok száma és nehézsége is emelkedik, itt már simán lehet 20-25 perces egy pálya, viszont ha szerencsénk van, a versenyzők maguknak válogatnak. Egyrészt mindig cserélődik a birka (van segédbíró, aki figyeli ezt a leválogató karámban), nem egy rogyásig kergetett falkát kapunk, másrészt gyorsabb a logisztika.
Hármas osztályban jönnek elő a legcifrább feladatok, így a rászánt idő is növekszik. Nekünk legutóbb fél órás pályánk volt, meg sem számoltam hány feladattal, plusz rendesen bejártuk a rendelkezésre álló teret, rengeteget kutyagoltunk a pályán. a saját leválogatásnak, gyors cserének és kései ebédnek hála reggel 8 és délután három között levezényelt Patkó Gabi 15 kutyát, fél órás pályamunkákkal. Gyorsan, pörgősen haladtunk, és megmondom őszintén, még előtte nap délután is kampányoltunk, hogy kezdjük el még aznap a hármas osztályt, nagyon aggódtunk, hogy nem fejezzük be időben. A saját leválogatós-rendszer jött-látott-győzött, remélem a többi bíró is tartja majd ezt a jó szokást.
Szóval értem én, hogy frizbi versenyen 15 kutya max 25 perc alatt lefut, agilityben pedig még hamarabb, de itt egyrészt nagyon sok időt töltünk a pályán, másrészt elég ritkán fordul elő, hogy az akadályok elfáradnak. Mi itt élő állatokért felelünk, akiket saját passziónk érdekében teszünk ki - számukra - felesleges abuzálásnak, stressznek, éhezésnek (ők alapjáraton egész nap esznek), így az a minimum, hogy tisztelettel bánunk velük, és hagyjuk őket pihenni.
A nyájak nagysága egyébként munkavizsgán 15 juh, 1-2-es osztályban 20-25 körül, hármasban pedig ideálisan 30 körül. Nem feltétlenül jelenti a nagyobb nyáj a nehezebb munkát, a nagyobb tömegben nagyobb a kohéziós erő is. Viszont egy egységnyi akadályon egyszerre átvinni 15-öt vagy 30-at már nem mindegy, főleg, ha olyan kapuról van szó, ami mellett át tud "folyni" a tömeg.
Visszatérve a nevezőszámra, mindig öröm a jó, erős mezőny, főleg ha sokan is vagyunk. Az ember lát szép megoldásokat, praktikákat, amiket felvesz a "megtanulandó" listára (Jettának és Pogónak is van ilyen, a zifjúságról nem is beszélve), plusz a "nagy mezőny" nálunk még mindig családias hangulatot jelent, és így volt ez kint, Svájcban is. Azt hiszem a magyar terelősport aranyéveibe sikerült belecsöppennem, és ezért nagyon hálás vagyok a versenytársaimnak, barátaimnak, emberemnek, tanítóimnak, meg egyébként az egész világnak...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.