Erős vagy irányítható?

A válasz nyilván erős ÉS irányítható, de az élet ritkán dob elénk készen ilyen kutyákat. Jó, az erős és az irányítható kutyámban is van munka, de darabonként jóval könnyebb volt, mint mikor a kettőt külön-külön akartam kiegészíteni a kívánt szintre.

No, beszéljünk tisztán, egyelőre két aktív terelőm van: Pogo, aki erős, akaratos, önálló és ehhez híven megszenvedtem vele, és Jetta, aki maga a 'will to please' élő szobra (nem azt mondom, hogy engedelmességben verhetetlen, hanem, hogy meg akar felelni), de ha számára már diszkomfort az ellenállás, amivel a jószág részéről találkozik, akkor szétesik és elkezd hülyeségeket csinálni. Versenypályán Jettának ritkán akad gondja, kutyára veszélyes birkát, szilaj kost vagy bárányos anyát nem tesznek ilyen falkába, de mikor Szaporcán a rackák megmakacsolják magukat, akkor már láthatóan felvesz rossz szokásokat (ugat, de még hogy...), és mikor anno Kistapolcán a teljes nyájat hajtottam vele, az anyákkal sem nagyon ellenkezett. Pogonak ilyen eszébe sem jut, nem volt egy éves, mikor a 80 kg-os János kecske szakállát tépte, és az orrába fogott, mikor a Jani megfejelte őt a handzsár szarvával... viszont mivel nehezebben irányítható (meg van róla győződve, hogy ő tudja jobban) sajnos hajlamos leakadni az ilyen harcoknál. A nagy nyáj mellett azért volt jó tanulság Poginak a munka, mert mikor egy konkrét birkával le akarta fightolni a maga harcát, akkor a többi szépen tovaporoszkált. A juh verése versus terelése tételek között pedig nála is a futkosás felé áll a kacsacsőr. Még mielőtt elterjedne tehát: Pogo nem vadászik, Pogo kemény. Megtorol, és hajlamos a durvaságra, de súlyos sérülést nem okozott még soha és a harapásai sem vadásziasak, tarkót és orrot fog. Sokáig amolyan sötét foltként tartottuk számon ezt a tulajdonságát és természetesen azon dolgozom, hogy teljesen elhagyja, hisz versenyen miniumum pontlevonás, de akár kizárás is lehet egy indokolatlan harapás. Meg lehet nézni nyugodtan, Pogit még sosem zárták ki ;)  (Jettát is csak időtúllépés miatt) De nézzük reálisan: egyrészt, ha nem smasszerkodik a kecskékkel évekig, akkor nem alakul ki ez a számára praktikus megoldás, másrészt ez nem egy rossz tulajdonság, csak korlátozni kell.

Szóval az érzékeny lelkűekben felmerülhet a kérdés, hogy miért is jó nekem egy ilyen kutya? Nos, egyrészt a kecskenyáj mellett aranyat ért nekem Pogo, másrészt az a néhány hivatásos juhász, aki a kutyájával dolgozik nap mint nap xszáz, vagy éppen xezer birka mellett, az mind Pogira bökött először. És a minap is, egy holland ismerős, aki olyan videókat pakolgat fel facere, hogy az ember esze is megáll (laza 200 birka áthajtása két kutyával a városon!) linkeli be nekem privát beszélgetésben Pog vidijét azzal a szöveggel, hogy baszki, de jó ez a kutyád... Mert élesben ez kell. És élesben néha az  is kell, hogy a kutya meg tudja verni a birkát (hogy az többé ne vacakoljon a kutyával), hogy önállóan bíráljon el egy helyzetet, hogy soha ne essen szét, egész nap bírnia kell. És ő bírná, minden ott van benne, anatómia, agy, keménység, ösztön. És ezért van az, hogy a legutóbbi hatodik helyétől így el vagyok szállva. Tudom, az csak egy hatodik hely, de aki ismeri őt és látta azt a futamunkat, az tudja jól, hogy mi a boldogságom tárgya: irányítható lett a kutyám. Megtanultam végre - vagy ő megszánt, a frász se tudja - irányítani ezt az erőt, és lehet, hogy még Jettával jobb pontokat csinálunk, de ha eljutok oda, hogy Pogo megtanulja az összes feladatot (a kulcs nem a centiről-centire irányíthatóság, hanem hogy értse, mit csinálunk), akkor miénk lesz a világ.

Jetta bármennyire is igyekszik, keményebb nem lesz. Ha az ember hamar akar értékelhető eredményt, akkor persze az irányítható kutya felé billen a mérleg, de ha tenyészértéket vizsgálunk, vagy egy versenyen magasabbra teszik a lécet a barik, akkor kelleni fog az erő. Mellette persze ha nem irányítható a kutya de erő az van (nincs ilyen kutyám, de láttam már, többet is) akkor ott ette meg a fene az egészet. Nem tudni persze, hogy egy ilyen kutya milyen lenne/lett volna ha nyáj mellett nevelkedik, lehet, hogy ha napi szinten kapja az áldást, akkor a terelésben is készséges lenne. Tenyészértéke viszont van, hisz az ösztön jelen van, és manapság már ez is rengeteget számít!

Egyértelműen bizonyos határértékek között kell mozognia a kutya képességeinek, mindezt csak azért írtam le, mert lám, milyen más szemmel látnak a hivatásosak, és hogy a külső szemlélő se írja le azonnal a túl durvának látszó, vagy csipkedős kutyát. Az első mindig a juh védelme, amihez adott szituációkban más viselkedés kell a kutya részéről is. Egy agyoniskolázott gyakorolóbirka nagyon udvariasan tud viselkedni a kutyákkal, míg ha 200at legeltetünk az út mentén, és van közte agyasabb is, akkor nincs mese, a kutyának meg kell állítania azt az egyet, mielőtt a fél nyájat kicsalná az útra - ha erőszakkal, hát azzal. És ez nem csak a kusza gondolataimban összeállt fikció, erről hivatásossal volt szerencsém beszélgetni. Egyikük még munkát is ajánlott nekünk Jettával (havi 150 nettó bejelentve, komolyan elgondolkoztam rajta).