az időjárásra való tekintettel az elmúlt két hétben csak a környéket jártunk - azt is röviden - a zebekkel, és a legeltetés fűhöz szoktatási periódusa is csúszott (havas legelőn nehéz), de fejni kell, terelési feladatok tehát adottak, még ha csak ilyen részmunkák is. a feladat egyszerű: segíteni válogatni a kecskéket. mivel a kecske okos állat, tudja, hogy a fejés az jó buli, de annyira már nem okos, hogy megértse: mindenképpen sorra fog kerülni. úgyhogy a potyások visszatartása, illetve a karámon átbújók (=gidák) visszazavarása a fejős kutya fő feladata. először persze Jettát használtuk, egyetlen baj az volt vele, hogy a karám vonalát annyira tisztán akarta tartani, hogy még a tyúkokat is lezavarta onnan (mióta rábíztam a baromfik behajtását simán egy kalap alá veszi őket a kecskékkel), erről egyeztetünk kellett az álláspontjainkat, neki is kellett egy-két nap, mire belerázódott. eleinte váltásban alkalmaztuk Pogival (a kettő egyszerre elég sok egy ilyen kicsi istállóba), ő sokkal kevésbé megfontolt, ám annál inkább pörgős, és szeret keménykedni... ez általában ugatás-csattogás, de ha úgy hozza a helyzet, akkor profin és pontosan tudja orron csípi a jószágokat. őt igazából csak visszafogni kellett, biztatni nemigen, és egy pár alkalom után letisztultak benne az elvárások is. már rá se néz a fejőálláson lévő kecskére, önállóan járőrőzik a karám előtt, de külön biztatásra oda is kaffant nekik, a baromfikon keresztülnéz, és úgy általánosságban is, egyre higgadtabban végzi a munkáját.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.