A felszerelésekről

olvasgatom a gyakorikérdések oldalt (csak néha, és csak addig, amíg a cérnám bírja), mostanság egyre többször kerül elő ez a kérdés, és mivel fontos, illetve valamilyen szinten jogos is, hát gondoltam foglalkozom vele egy kicsit: lehet-e házilag súlyhúzó hámot készíteni? a rövid válasz: nem. amúgy persze, lehet, hisz a legjobb gyártók is így kezdték, sőt a Vagusdogs még ma is kézzel készíti a hámjait, igen jó minőségben, csak ugye ezt a szintet megelőzte versenyszerű súlyhúzás (gyári hámmal), és nyilván rengeteg gyakorlás varrógéppel. szóval hacsak nem vagyunk profik az ipari cuccok varrásában, inkább hanyagoljuk ezt a dolgot.

a súlyhúzás - ahogyan azt folyton igyekszem hangsúlyozni - nem egy könnyű nyári séta, amit akármikor, akármilyen kutyával űzni lehet. a súlyhúzás komoly sport, és mint ilyen felkészülést, tudást, alázatot, és persze egy egészséges, ép kutyát kíván, a megfelelő felszerelésekkel. mindig írom a különböző edzésfajtáknál, hogy mennyire rúg nagyjából az anyagigény, és hogyan lehet házilag összeeszkábálni, no hát ezért. mert van, amit meg lehet oldani házilag és van amit nem. a súlyhúzó hámon fölösleges spórolni, a funkciója fontos, így hibátlannak kell lennie, a kutya méretében. egy elszabott hám felsérheti a kutya bőrét, egy gyenge konstrukció elszakadhat versenyen (történt már ilyen!), mindkettő kellemetlen, és ha komoly versenyzés a cél, akkor nem is kérdés, hogy a hámot venni kell, méghozzá a legjobb minőségből (nincs túl sok a piacon, úgyhogy most kivételesen nevet is mondok: MAG és Vagusdogs). hogy milyen színben, mintával, vagy mennyi legyen rajta a párnázottság, már a gazdán múlik, meg a fantáziáján. a súlyhúzó hám súlyhúzásra való, esetleg télen, poénból szánkóhúzásra is, egyéb feladatra nem alkalmas. őrző-védőzéskor útban van a távtartó, illetve könnyen kibújik belőle a kutya, nagy tempójú húzásra (pl. bringánál) pedig szintén emiatt nem praktikus. a súlyhúzó hám lassú tempóban történő, rövid távú munkához való. a jó stílusban húzó kutya tudja a lehető legelőnyösebben kamatoztatni a konstrukciót: megfelelően belefeszül, a teher a vállain és a mellkasán oszlik el, miközben a lábai szabadon mozognak. a hátat nem, vagy csak alig érinti a hám, és akkor sem terheli, a hátsó lábakhoz pedig hozzá sem ér. a jó méretű hám a kutya nyakát szintén szabadon hagyja, egyenletesen tud benne lélegezni. a távtartó igazodik a testhosszhoz, a kutya teljesen kinyújtott lábbal sem rúg bele. a versenyzők szeretik a hámjaikat feldíszíteni, nem csak különleges színösszeállítással, hanem gyakran felvarrókkal is. azon túl, hogy ez egyedivé teszi a hámot, segít megkülönböztetni a kutyákat a fotókon (nyilván a gazda felismeri a kutyáját, de így minden nézelődő számára egyértelmű lesz). kicsit olyan, mint a startszám a kiállításon.

szánhúzáshoz (vagy bikejöringhez) való hámot is lehet jó minőségben találni a piacon, ez már eleve több sporthoz is ideális (szánhúzás, bikejöring, canicross, és ezek társai), bár őrző-védőhöz nem használnám, de olvastam már olyat, hogy valaki sétáltató hámnak használta - nagy megelégedéssel. szvsz sétákhoz a nyakörv való, dehát kinek a pap...

őrző-védő munkához (főleg egy bizonyos szint fölött) illik rendes, ilyen célra való hámot venni. itt is nagy kultusza van a díszes, színes hámoknak, de láttam már több (profi) trénert is, aki egyszerű trixe-karlie típusú hámokat használt. ezek általában többfunkciós holmik, most már lehet olyat is kapni, amire hátizsák, vagy elemlámpa szerelhető. ha nem egy emberevőgyilkoscujo számára kell, akkor akár erre a célra barkácsolhatunk is valamit házilag.

a nyakörv a legáltalánosabb kutyás felszerelés, nem túl bonyolult házilag elkészíteni, de a boltokban meg olyan olcsón lehet már kapni, hogy igazából fölösleges. bőrműves vagy varrónői tapasztalattal és olcsón vagy ingyen beszerezhető alapanyaggal persze érdemes rászánni egy kis időt. a speciális igények esetén ( konkrétan: nyakörvszaggató kutyák) mindenképp az egyedileg gyártott nyakörv a megoldás, saját és mások tapasztalatai alapján is azt mondom, hogy ezen nem éri meg spórolni, a tömeggyártott nyakörvek még a nagy cégek emblémái alatt is gyengék lehetnek egy notórius nyakörvszaggató kutyának. a legcélszerűbb ilyenkor egy lovasfelszereléssekkel is foglalkozó bőrművest keresni. az pedig, hogy kinek milyen típusú nyakörv jön be, már egyéni preferencia kérdése. én a szövet fojtókat kedvelem, ezek nem rongálják a kutya szőrét (bociknál ez számít, piteknél igazából irreleváns), nem esnek le a kutya fejéről, és könnyű felrakni rájuk. a piteken jelenleg fojtó bőr nyakörvek vannak, ennek igen prózai okai vannak: amikor ezeket beszereztük (meglehetősen jó áron) még a pitlányok még fejlődtek, és ezek méretre állíthatók ellentétben a szövet fojtókkal. Puszta agárnyakörvben nyomja, hisz mégiscsak agár, Ozzynak vettem egyszer egy whippetre valót, de eléggé patent volt neki a legnagyobbra állítva is, és az első sétán le is tépte magáról... szóval most egy egyszerű, műanyagcsatos szövetnyakörv van rajta (Míta kiskutya kölyöknyakörve volt). Pogi (ahogy a többi bocigyereknek is) hasonló csatosat kapott, aztán 8 hónapos kora felé megörökölte az anyja korábbi fojtóját. vannak még tartalék csatos nyakörveim, ha valahova esetleg kellene, de nem nagyon használjuk.

a pórázt hagytam a végére, mivel ez a legegyszerűbb, ám legkacifántosabban variálható felszerelés. a barkácsolása nem igényel különösebb tehetséget, ha van otthon egy darab hegymászókötél meg egy elforgós karabíner, más kész is: még varrni sem kell, elég egy ügyes csomó, esetleg egy kis ragasztóval bebiztosítva (NE pillanatragasztó legyen!). alapvetően egy olcsó cuccról van szó, párszáz forintért már lehet venni szép színesest is, szóval akkor éri meg házilag készíteni, hogy ha különleges igényeink vannak, vagy ha van otthon elfekvőben alapanyag. én például alaki gyakorláshoz is szoktam házi gyártmányt használni, egy hegymászókötélből és egy karikából készítettem, igazából egy jó hosszú fojtónyakörvet kell elképzelni, aminek egy nagy csomó van a végén. ezt korrigáláshoz jól tudom használni, és - az állandó pórázokkal ellentétben - nem fáj a szívem érte, ha a kutya a földön húzza, mikor elengedem, illetve egy pillanat alatt le lehet emelni a fejéről, ha már nem kell. karika volt otthon, a kötél pedig 150 forintomba fájt. hasonló készséget készítettem egy elforgós karabinerrel is, ez jelenleg az istállóban van, tartalék póráz kecskékhez. de a kocsiban is tartok egy ilyen tartalékot.

+1 kategória, avagy a spéci kiegészítők. a kutyás világban számtalan ilyen akad, én most korlátoznám ezt a súlyhúzásra: súlyozott nyakörv és hám, láncok, súlyok, és tágabb értelemben ide tartozik a futópad és a jenni is. a súlyozott felszerelést ritkán készítik házilag, bár láttam már ilyet, ha nyakörv, akkor vastag bőrt használnak hozzá, és egységnyi súlyú fémet (főleg ólmot) erősítenek rá, a gyári változat szövetből készül, és gumipántokkal van rögzítve a súly, hogy cserélhető legyen (ennek hátránya, hogy gyakran el is veszik mozgatás közben), ahogy a hámban is. okosan használva ezek nagyon hasznos erősítő felszerelések. láncból kétfélét szoktunk használni, a vékonyabb verzió a rögzítéshez kell (hámhoz a súlyt), mivel a földön húzva minden más hipp-hopp elkopik, de még idővel a lánc is, a vastagabb, nehezebb láncot pedig súlynak. vannak kutyák (leggyakrabban pitek), akik az autógumiban még húzáskor is a zsákmányt látják, és ahelyett, hogy húznák, inkább rágcsálják, ilyenkor tud hasznos lenni a lánc. mi az edzés csúcsán szoktunk a gumi súlyt is tenni (mások ugyanezt úgy oldják meg, hogy több gumit kötnek össze), ilyenkor már csak kis távokat húzatunk többször egymás után (de erről írtam már). a láncot a klasszikus láncos edzéshez is szoktuk használni (szintén csak ennyire említeném meg, mert már szó volt erről is). a futópad általában önhajtott (tehát a kutya mozgatja), nem nagyon tudok Mo-n olyan cégről, aki kifejezetten ilyen padokat gyártana, ám aki pites körökben forog könnyen kap egy-két telefonszámot gyakorlott futópadkészítőkhöz, illetve természetesen el lehet készíteni otthon is, bár elég nagy munka és az alapanyag is drága. a jennit nem nagyon ismerem, nem használtuk még soha, képről láttam, amolyan körfuttató, egy körbe forgó állvány, amire egyszer rögzítve van a kutya, és az orra elé van lógatva valami csali, azt hajkurászva fut körbe-körbe. olcsóbb, mint a futópad, többet nem tudok róla nyilatkozni, annyira nekem nem szimpatikus megoldás, de nem is nagyon ismerem.

beszélhetnék még játékokról, labdákról, csalikról, egész könyvet lehetne megtölteni a témával. még talán annyit, hogy a teniszlabda kerülését ajánlom mindenkinek, egyrészt mert izmosabb kutya szájában nagyjából negyed órát bírja, másrészt mert üveggyapottal van borítva, ami nem tesz jót a kutya fogának. vastag gumiból öntött madzagos vagy madzag nélküli labdákkal vannak a legjobb tapasztalataim, ezek a pitek száját is jól bírják.