Idén nyáron mindenkinek neccesek voltak a vakációs tervei, mi is az utolsó pillanatig figyeltük a híreket, de végül nyugiban el tudtunk indulni a rég várt kalandra a csodás Szlovéniába. Mivel még sosem jártunk itt, igyekeztünk mindent megnézni, nem csak a mainstream helyeket :) Ezért az úticélunk is így választottuk meg.
A szállásunk Postojnában volt, ami a Júliai Alpoktól fájóan távol esik, ám az itteni Pivka Jama (úgy ejtik: piuka) kemping annyira szimpatikus volt, hogy kicsit átírtuk miatta a terveinket, plusz így lehetőségünk volt az ország többi látnivalójához is közel kerülni. Egy kőházat béreltünk, ami eredetileg 6 személyes, de kettőnknek jóval olcsóbban számolták fel. Modern és tiszta volt a fürdő, finom a csapvíz, jó nagy asztal állt rendelkezésre és volt egy felső szint is összetolt ágyakkal (sajnos a franciaágyat a vendéglátók valamiért nem szeretik). A konyha pár perc sétányira esett, de alapvetően nem sokat használtuk. A kutyákat az alsó részen, a hűs kövön tudtuk elhelyezni, ott egyébként a legnagyobb hőségben is kellemes idő volt. A kemping maga nagyon hangulatos, egy eldugott kis hely az erdőben, az első nap itt sétáltunk egy nagyobb kört, és már ez a táj is elvarázsolt, pedig az Alpok innen még távolabb esik. A kemping a nevét az itt található Pivka barlangról kapta, ám a covid miatt ez a barlang jelenleg nem látogatható. Szerencsére Szlovénia tele van barlangokkal, és a postojnai barlang a vírus alatt is üzemel, de erről majd később.
A Karszt-fennsík csodája: egyszerre látod a tengert és az Alpok csúcsait
Este nekilódultunk, hogy mégis lássunk valamit a világból, Postojna a Karszt-fennsíkon helyezkedik el, nagyjábólo sík területen, mi a közel eső Nanos csúcsot szemeltük ki, ami a térkép szerint autóval is megközelíthető. Szokás szerint figyeltük, hogy mennyiben különbözik ez az ország a miénktől, elsősorban a rengeteg muskátli ragadott meg, abszolut Ausztria-feeling, de felfigyeltünk arra is, hogy az itteni kiskertek szalagokkal vannak lekerítve. Mi a vadakra tippeltünk, de furcsa volt, hogy sok helyütt csak a szalagok voltak kihúzva, se villanypásztor, se drót nem volt mellette. Rengeteg szőlőhegy mellett jöttünk el az idevezető út során, és Atival meg is állapítottuk, hogy nem is hallottunk még Szlovén borról... (pedig villányi a legény, borokkal képben van).
Sajnos - ahogy az később is megerősítést nyert - a szlovénok nem igazán foglalkoznak az Alpokon kívüli útvonalakkal, így minden küzdelmünk ellenére a Nanost nem találtuk meg, viszont megálltunk egy szép és eldugott helyen sétálni egyet. Innen már volt olyan szeglete a domboldalnak, ahol láttuk a tengert és a csipkés csúcsokat egyszerre. Egy émelyítően giccses naplementével zártuk a napot, és elindultunk vissza a szállásra, a meglepően jó minőségű murvás erdei utakon. De komolyan, elképesztő, hogy a legeldugottabbnak tűnő helyen is patika az útminőség!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.