Gondoltam nagy vagányan, hogy majd futás után elmegyünk jól frizbizni, mert az milyen jól fog esni. Persze, csak az időjárás nem így tervezett... Úgy fütyült a szél, hogy rendesen fel kellett öltöznünk és a Béke park mikroklímájához híven nem csak egy irányból fújt a szél, hanem percenként máshonnan.
Ahogy az lenni szokott az első néhány - jópár - dobás teljesen kaotikusra sikerült, volt, hogy konkrétan lecsapta a szél a földre öt méter után, néha pedig belekapott és a kutyához hasonlóan én is csak néztem, hogy hova el nem megy. Viki szerencsére ebben is rutinos és elkedzte megmutatni, honnan hova dobjak, hova álljak, hogy fogjam a korongot. Néha még sikerült is, bár nem mondhatnám, hogy maradandót alkottam ezen az edzésen... Helyette viszont tovább gyűrtük a freestyle kűrünket, amivel hó végéig kész kell lennem, tehát pont ideje volt belehúzni. Rövidebb dobásoknál szerencsére kevésbé zavar a szél, illetve egyelőre az a cél, hogy megjegyezzem a mozdulatokat (nagyon nincs táncmemóriám), a sorrendet, és ne azon görcsöljekk, hogy a kutya megint nem kapta el, amit dobtam (még mindig nem ő a béna, hanem én). Ez egyébként edzésről edzésre egyre jobban sikerül.
Rebelle frizbis vénája is kezd felszínre törni, bár a hátsó lábát még mindig borzasztóan -nem- használja, a trükkök zsigerből mennek neki, a pörgést ugyanúgy, mint az anyja, mellső lábon perdülve hajtja végre, a flippje második gyakorlásra szuper volt, még akkor is megperdül a levegőben, ha a korong alacsonyan vagy túl távol érkezik (ezek egyszerűen csak ilyenek, szeretnek légibalerinák lenni, és rittbergereket ugrani a fribiért), és már a láb között bújást is kezdi megérteni, olyannyira, hogy néhány lépéses szlalomot is végre tudtunk hajtani. Mindeközben pedig az átkötések is egyre jobbak, még a testről dobbantást kell gyakorolni, mert anyjával ellentétben, neki nem fűlik a foga hozzá, hogy csak úgy megtaposson.
Ozzyt is elővettük egy kicsit, hadd élvezkedjen mindenki, ő továbbra is szupersztár, legalábbis tempóra, az elkapási képességein volna mit javítani. Nagyon élvezte a bulit, de meglátszik már rajta, hogy hónapokig panelban élt (szüleimet boldogította), nem sokáig bírta tüdővel.
És a végére egy kis Alice, mert szééép és ügyes is. Vele még alapozás folyik, mert anyjának nagy tervei vannak vele.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.