Kivételesen a pénzkeresős szakmámra céloztam, lévén Decás eladó vagyok. Vannak tapasztalatok, amik idővel ráragadnak az emberre, és ha megfelelő közegbe (például egy sportáruház túraosztályára) vetődik, pláne huzamosabb ideig (3 év, khmm), akkor el tud mélyedni a megfelelő felszerelés/ruházat témájában humán vonalon is. Bent, a cégnél a többiek már megszokták, hogy ha valami újat mutatnak, rögtön kapnak valami bolondkutyás megjegyzést (susianyagos pulcsi: de jó, nem ragad rá a kutyaszőr!, vadászkabát hátán hatalmas zseb: király, befér 2-3 madzagos labda is, és hasonlók), nos, ugyanígy kapják tőlem a kutyás ismerősök is a decás dolgokat.
Ma reggeli labdázás apropóján jutott eszembe, hogy milyen baromi jól tud jönni egy jó kesztyű. A magam részéről ez egy hosszú folyamat volt. Alapvetően sok kutyát labdázok egyszerre, a csípős őszi/téli reggeleken, és még ha madzagos is, egy idő után csurom nyálas leszek. Nagyon hajlamos a kezem a széjjelszáradásra, ezért ahogy 10° alá hűl az idő, még autót is csak kesztyűben vezetek. A labdázásokhoz először egy lehasznált cérnakesztyűt használtam, de az piszok hamar átázott, utána pedig csak állt a mancsom a priznicben, ami ugye véletlenül sem volt szélálló, így gyakorlatilag csak a szarnak adtam egy pofont. Utána próbálkoztam síkesztyűkkel, amik többé-kevésbé vízhatlanok, de max 2 labdázás után kénytelen vagyok kimosni őket, amit viszont kevésbé bírnak. Ha bevonatos az anyaga, akkor már az első mosás megöli, ha membrános, akkor kicsit tovább bírja, de tudvalevő ugye, hogy a membrán ellensége az öblítő, és a magas hőfok (tehát a radiátoron szárítás is). Ezért (ha nem síelésre használod) hamar tönkre mennek. Egy darabig próbálkoztam polár bevonatú, egyujjas-ötujjas Solognac vadászkesztyűvel is, ez volt még az egyik legjobb próbálkozásom, de sajnos ő is idő előtt átázott.
Majd egy nyáron megérkezett két kezem megmentője, egy Tribord búvárkesztyű személyében. A franc se tudja, miért jött ez hozzánk az áruházba, sosem árultuk, így hát nagyon leárazva tették ki a kolleginák a polcra. Ahogy az a nagyon olcsó dolgokkal lenni szokott, rögtön elkezdte piszkálni a fantáziámat, majd úgy döntöttem, ennyi pénzt megér, és megvettem. Egész nyáron csak nézegettem, aztán eljött az első deres reggel... A búvárkesztyű neoprénből készült, aminek sajátossága, hogy ugyan átnedvesedik, viszont prímán tartja a hőt. Nagyon vastag az anyaga, nehéz is fel-le venni, viszont nem tud annyira átázni, hogy fázni tudjak benne! Cserébe pedig bírja a gyakori mosást, de sokszor az is elég, ha csak átnyomkodom a csap alatt. Nincs túl jó tapadása, de a tény, hogy végigbírok egy 30-40 perces labdázást (rühedék szörnyek a hidegben tovább bírják), kárpótol. Frizbihez sajnos ugyanezen okból nem az igazi.
A labdázást kiemeltem, mert most tényleg csak erről beszélek. A kajáztatáshoz a legtutibb választás a gumival öntött kertészkesztyű, ez a kevésbé hűvös időben labdázáshoz is tök jó, ám a cérna anyag sajnos kevés az én mancsaimnak, ha fagypont alá esik a hőmérséklet. Valószínűleg kerekedik majd egy "vásárol a kutyás" jellegű cikk is a céges blogra, de per pillanat én vagyok a legtöbb irományt okádó író, (2 hét/poszt/szerző a norma) így erre valamikor januárban kerülhet sor... sebaj, addig is itt a saját játszóterem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.