vasárnap a pécsi vásárban szóba elegyedtünk az egyik kutyás cuccokat árusító standnál az eladóval. labda iránt érdeklődtem (gappayt nem tart persze senki a megyében), és mikor felmutatott a pacák egy piros labdát, rögtön mondtam, hogy tényleg túlélő kéne, mert a pitek szája erősen igénybe veszi. erre legyintett egyet, hogy nehogyazthiggyem, mert a német juhász kétszer erősebbet harap... no, szó-szó, nem szeretek belemenni az ilyen "melyik fajta az erősebb/szebb/okosabb/stb." kezdetű vitákba, mert ezeket mindig egyede válogatj, no de azért ez erős volt. főleg, hogy az egyszeri ember ha nem is tud mást a pitről, azt egészen biztosan, hogy bazinagyot harap (ez egyébként a pitek javára igaz is, de kétségtelen, hogy vannak köztük puhább szájúak, és sokszor a kitartott harapást keverik az erőssel). szóval mikor Gáborom krákogott erre egyet, ő folytatta, hogy mennyi pittel volt már dolga, sorra estek le a keménykarról. összemosolyogtunk emberemmel, aztán közöltem a fickóval, hogy mondjon egy helyet és egy időt, és mi ott leszünk egy IGAZI pittel, majd fogassa le ő maga, ha nem hiszi, hogy megmarad a kemény karon.
tehát jövő hét pénteken délután négyre megyünk megvédeni a pitek becsületét.
(egyetlen félelmem ezzel kapcsolatban, Murphy félbe tört szemfoga... azóta próbálgatjuk, hogy vajh fáj-e neki)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.