Minden gyerek odavan az ehető vízért, és a kutyák sem kivételek. Az enyémek is képesek hóekét játszva hosszú köröket futni leszegett fejjel, hogy minél gyorsabban minél több havat betermeljenek. No de jön is rögtön a következő kérdés, jó ez a kutyának? Nyilván a válasz az, hogy nem. Van persze a másik oldal, aki télen vizet se tesz ki a kutyának, mondván egyen havat (hallottam ilyen botrányt skandináv kutyatenyésztőről is), míg a féltve óvó fifisták azonnal orvoshoz rohannának.
Tény, hogy a hó hideg, a kutyák torka pedig képes a megfázásra, és az is, hogy a túlzott hóbeviteltől bélgyulladást kaphatnak. Plusz lehet a hóban idegen tárgy is, amit a nagy falásban észre sem vesz a zállat, ami megint veszélyes lehet.
Mindazonáltal egy kinti kutyának, főleg egy olyan típusnak, ami állandóan rohan és állandóan melege van, és még a Dunát is kiinná, lehet, hogy adhatunk némi mozgásteret ez ügyben. A kintiekkel nem tudunk mit tenni, hacsak nincs fűthető itatónk, hisz előbb-utóbb befagy a víz, és a dolgozó ember kénytelen órákra folyadék nélkül hagyni a kutyáját. A normális kutya ezt ki is bírja, de az állandóan sürgő-forgó, egymással birkózó, és mindig szomjas boszeronok 0/24-ben innának. Hamar hozzányúlnak a hóhoz. Az a tapasztalat, hogy nem kajaként tekintenek rá, hanem akként, ami, ezért nehéz letiltani őket. Tudják jól, hogy a felevett kaja kapcsán fejeket tépek le, de a víz ivását az esetek többségében hagyni szoktam (nyilván főút melletti pocsolyából nem, de leginkább a természet lágy ölén járunk velük), ezért hó-ügyben már meg sem kérdeznek. Nyilván nem azt jelenti, hogy hagyom őket degeszre zabálni, de ha futtában felnyalnak némi havat, hát hadd tegyék. Földig ér a nyelvük, teljesen felhevültek, mire a torkukhoz ér a fehér massza, már bőven víz, és a gyomruk sem kap hősokkot, mert kis részletekben adagolják. Amíg megmaradnak annál a technikánál, hogy ötpercenként felnyalnak két nyeletnyi havat, én nem aggódom túl a dolgot. Nem is volt még "hómérgezéses" tünetünk soha, sőt, a kennelköhögéses időszak sem köthető össze a hóval (a száraz faggyal már igen). Így én ebben (is) a középutat vallom magaménak: ne essünk se túlzásokba, se pánikba. Élvezzük a havat, ahogy a kutyák is, úgysem tart sokáig...!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.