Edzések és hétköznapok

Az igazi nő hatásosan érkezik: Rivi első terelése

2018/07/07. - írta: Vikkus

Nem kényeztetett el minket a kis nyunyi, egész idáig kétségek között hagyott a téren, hogy hajlandó lesz-e valaha is terelni. Bár 8 hetesen kiemelkedő eredményt mutatott, néhány hónappal később hirtelen úgy döntött, hogy a birkák nagy és rémisztő állatok, és onnantól kezdve ignorálta őket... No de tegnap elérkezettnek látta az időt a debütáláshoz.

beauceron-herding-raven-gardiens-du-chaos_1.jpg

Ahogyan azt szoktuk, a piciket 8 hetesen levisszük barizni. Ilyenkor még nem szignifikáns az eredmény, de azért aki akkor mutat ösztönt, az általában terel is később. Így volt ez Erra és Echidna (Vinnie) esetében, és Rivi (Edition Limitee) is nagyon ügyes volt, azon kívül, hogy érdeklődött, még próbálta is nyomni a birkát, elképesztő látvány volt ez egy ilyen pici kutyától!

26166497_1113224368813586_2547670949102574711_n.jpg

Aztán jöttek az érzékeny gyermekhónapok és bár trauma nem érte, mégis úgy látta jobbnak, ha elkerüli a birkát. Nem volt ez páni félelem, bejött a karámba de inkább a másik irányban futkosott. Úgy általánosságban Riv kedvenc hobbija a rohangászás lett, leginkább céltalanul, és mióta elkezdtek nyúlni a lábai ezt a szenvedélyt csak néhány elegáns orra bukás akadályoztatja. Nagyon lelkes, csupaszív, kissé szétszórt nyurga kamasz lett, akivel folyamatosan járt le a zanyja Szaporcára, de különösebb érdeklődést még hónapokig nem mutatott a a barik iránt. 

beauceron-berger-de-beauce-herding.jpg

Tegnap és tegnapelőtt viszont összeszerveztünk egy ottalvós este-reggel terelős kalandot Szaporcára, és már az esti kihajtás alatt láttam a leányon, hogy valami megváltozott. A leválogatáshoz nem szoktam kutyát vinni, viszont Riv ott sertepertélt a karámnál szóval ahhoz, hogy ki tudjak hajtani be kellett hívnom. Gondoltam majd elszaglászik míg én kiterelem a delikvenseket, de ehelyett közéjük rontott, majd nagy boldogsággal figyelte, ahogy szétspriccelnek... A szokásos "you know the struggle" helyzetben voltam: rá kell dicsérni a kutyára, de közben megoldani a krízist, mert ha innen megriasztja a birkát, akkor nagy bajban leszünk (t.i.: míg nem jutunk a drankák nyújtotta menedékbe a barik simán kitörnek a villanypásztor alkotta folyosón és kergethetjük őket a majorságban egész este), végül sikerült összeszednem a kutyát és biztos távolba helyezni. Miután már a gyakorló karámban voltunk Pogival kicsit bejárattuk a barikat, aztán szóltam Andinak, hogy hozza be a sihedert. Rivi folytatta a hajkurászást, Andi pedig (aki rengetegszer látott már minket dolgozni és tudta jól miért büntetjük a kutyáinkat) rögtön frászt kapott, hogy Riri széthajtja őket, meg lefelez meg kiszakít egyet... az ösztönök éledése kényes folyamat és nagy hiba volt, hogy Andival nem beszéltem meg előre, hogy mi fog történni és neki hogy kell reagálnia ezért szegény feszült volt végig, úgyhogy néhány kör után összeszedtük a randalírozó kutyát - aki egyébként semmi rosszat nem tett, épp csak nem volt ura az ösztöneinek. 

beauceron-herding-raven-gardiens-du-chaos-shepherd.jpg

Miután letereltem a lányaimmal és már egy friss adag birkával Anna is végzett Novával, újra behoztuk, ekkor már megbeszélve, hogy nem kell aggódni a széthajtások és a leválasztás miatt, csak akkor szóljon rá anya a kutyára, ha harapja a barit. A szokásos kaotikus futkosás volt - ahogyan minden kezdő kutyánál - viszont egyértelműen elkezdődött valami: Riv picit sem tartott a birkáktól és egyértelműen érdeklődött irántuk. Nagy dicsérettel jöttünk le a pályáról, és sétáltunk át a parkba szalonnát sütni (az este további része már cseppet sem volt idilli, hála az Ős-Dráva elképesztő mértékű szúnyog-állományának). 

herding-beauceron.jpg

Másnap reggel, miután kihevertük az este traumáit (de tényleg, ennyi és ilyen agresszív szúnyoggal még nem találkoztam, pedig Székesfehérvár is brutális) a reggeli hűvös időt kihasználva futottuk a második körünket, Ismét Pogi melegített, majd átadtuk a pályát Ririnek. Most már letisztáztuk Andival, hogy mi fog történni és erre hogyan reagáljon. Ő és Riv elég közel állnak egymáshoz, ezért anya higgadtsága és visszacsatolásai különösen fontos volt. Nagyjából öt percig tartott az esti haddelhadd folytatása, de ennek is nagy részén a birka már a karámkerítésen volt. Tudjuk ugye, hogy a kerítésről leszedés egy olyan dolog, amit tanítani kell az erős kutyáknak is, mert a birka veszettül tud ragaszkodni hozzá. Szóval a szokott módon a nyakörvénél fogva bevezettem Rivit a birkák és a karám közé. Ilyenkor általában a közelség miatt nem komfortos a helyzet a kutyáknak, vannak, akik kapkodnak a birkákra, esetleg ugatnak, vagy éppen ellenállnak, mert még tartanak tőlük. Riri nagy boldogan sétált be a sűrűjébe, majd folytatta a köríven futást. Ismét feltapadtak a barik a drankára, viszont ekkor már tudtam, hogy Riv nem szarral gurigál: nem a nyáj közepét célozta meg, hogy közéjük rontson és széthajtsa őket, hanem a szélüket leste, hogy bemenjen közéjük és a karám közé. Ott mondtam először Andinak, hogy brutális a kutyája... Segítettem neki, levezettük a birkákat (közben anya aggodalmaskodott, hogy nem-e bántja őket, mire jeleztem, hogy a veszélyes fenevadja konkrétan nyalogatja az útjába kerüli barifüleket! :) ) és kicsit eltávolodtunk a karámtól. Újra elengedtem, ő pedig elkezdett körözni... ez az a viselkedés, amire elsősorban várunk, szóltam Andinak, hogy kezdjünk hátrálni, legyen tere a birkának, majd a szokott módon kezdtem tanítani a balanszot és blokkoltam Rivit, mikor teljes kört akart futni. Nem kellett kergetni, nem kellett a bot, csak kézzel jeleztem neki, és indult is vissza! 

beauceron-herding-gardiens-du-chaos_2.jpg

Elképesztő, hogy egyetlen tréning alatt, tíz percen belül stabil balansza lett, alig 2-3x figyelmeztettem, hogy maradjon hátul, és többet nem is akart előrejönni, szép kiegyensúlyozott balansszal, erővel, de nem erőszakkal, egy hang nélkül hozta ránk a birkát. Pogo kölykei jellemzően rohadt jók a pályán, de ettől most én is elképedtem. 

Egyenlőre csak ilyen videóval tudok szolgálni, de amint lehet felmegy Yt-ra

Miután a karám teljes hosszában végighozta őket gyorsan összeszedtük és megdicsértük, nagyon boldog volt, és utána már rohangászni sem volt kedve :) következő tréningre pedig már ötletelek, hogy merre folytassuk, az biztos, hogy augusztusban ösztönpróbázunk. 

Szólj hozzá!

HDR Base - 2018-ban is megcsináltuk!

2018/05/16. - írta: Vikkus

A Hard Dog Race amolyan függőség... minden évben el kell menni, meg kell csinálni, csak hogy lássuk, képesek vagyunk rá. 

gulyas-viki-kutyakikepzo01-hl.jpg

Fotó: PécsMa

Idén jócskán korábbra tették a dátumot, hogy elkerüljük a nyári  meleget, ám Holle anyó így is kibabrált a résztvevőkkel, ápriliis végére júliusi hőséget adott, és bizony ugyanúgy éreztük magunkat, mint tavaly, júniusban. Viszont mellettünk szólt a rutin - és a szervezők mellett is - így a magam részéről egész kellemesen nyomtam le a távot, és sokkal kevésbé akartam meghalni a végén, mint tavaly. No de ne szaladjunk ennyire előre...

20180428_145045.jpg

Elég hosszú lenne a kifogásaim listája arról, hogy miért nem készültem fel rendesen a Base-re... Kezdve az  időjárással (rémlik még gondolom mindenkinek a februárban uralkodó szibériai hideg és a márciusi havazás is), és a versenyeinkkel (a terelősportban a tavasz és az ősz a szezon, így ezt a sportot priorizáltam). Summa summarum, a futás háttérbe szorult, és bizony alig-alig jutottam ki kocogni, kutyával együtt pedig egyáltalán. Arra építettem a stratégiámat, hogy visszafogottan fogjuk csinálni, és inkább sétálunk, minthogy szétverjem magam. Rebelle-lel futottam, de miatta nem aggódtam, egyrészt ő nagyon is edzésben volt, másrészt ha nem lett volna, akkor is kiráz a kisujjából 6km-t. Apjuk Pogival futott, mert az utolsó hetekig bízott abban, hogy a HDR másnapján eljutunk Maddel egy súlyhúzó versenyre, de mire körvonalazódott, hogy ez nem jön össze, már lecsúsztunk az ebcsere határidejéről. Viki ezúttal a bokája miatt kihagyta a versenyt, de hogy Ally ne maradjon ki a jóból, átadta Péternek, így három bocival állt a rajthoz Pécs - viszont Péterék korábban rajtoltak egyéniben, így az "előtte" fotóról lemaradtak. 

img_20180428_123838.jpg

A csapatunk ismét összejött, bár némiképp kicserélődtünk, de újra egy lelkes pécsi brigád állt össze. Mivel a verseny előtt-utánra mindenki szervezett magának valami programot, így gyakorlatilag mind külön utaztunk és a helyszínen találkoztunk. A parkolás rendben zajlott (bár felfelé jövet kétszer is sikerült beugratnia a GPS-nek...), a papírozás rendben ment, az állatorvosi vizsgálat is gördülékeny volt, viszont a rajtban ez alkalommal több indulót engedtek egyszerre, és a mi 12.45-ös rajtunkból bizony 13.00-ás lett... 

fb_img_1524985378732.jpg

Rögtön az elején egy szivatós akadállyal kezdtünk: át kellett kúszni a szalagok alatt, főleg azért, hogy a kezünkön lévő chip hozzáérjen a szőnyeghez. Mivel ilyenben még nem volt részem, illetve mert szörnyen béna vagyok, már itt lemaradtam a csapattól, Rebi viszont nem akart, így a négykézlábazásból egy mesteri béka-szerű kinyúlás lett... A szőnyeg persze messze nem volt puha, ellenben tele volt hordva kaviccsal és homokkal, így rögtön a nulladik méteren lehorzsoltam a könyököm és mindkét térdem. De úgy jó alaposan. 

fb_img_1524985513716.jpg

Mire - nem túl méltóságteljesen - kievickéltem a szalagos kúszóból a csapatom már jócskán lehagyott, ami engem annyira nem zavart, mint Rebikét. A szerencsém az volt, hogy dombmászással kezdtünk (itt foglaltam először imába a szervezőket), így sztahanovista állatom konkrétan a tetőig felrántott első lendülettel, itt utolértük a csapatot, majd behúztam a féket, mielőtt ugyanezzel a tempóval legörgetett volna a dombon. Lejtőn lefelé még mindig puding vagyok, úgyhogy nyakörvön vezetve, lassítva araszoltunk a jól ismert kutyaólak felé. Ezt az akadályt rutinosan vettük, majd néhány bucka után jött az első víz. Most már a gyakorlott versenyző Rebelle sem tétovázott sokat, illedelmesen megvárta, míg becsusszanok, majd kérésemre beugrott és átúszott, túloldalt segítettem neki kimászni, de összességében teljesen magától értetődőnek vette a vizesárkot. Ezt követte egy sárból épített fal, nevezzük mondjuk palánknak, amin rém taktikusan gatyafékkel keltem át - sikert aratva a pályabírók körében. 

32080724_1742326879144113_6041950298824507392_n.jpg

A többiekkel utóbb a versenyt elemezve arra jutottunk, hogy a táv valószínűleg rövidebb lehetett, mint 6km, viszont sokkal több szintemelkedést kaptunk, mint tavaly. Folyamatosan arra játszottam, hogy ne fussam ki magam, mert lehetek én síkon a király, ha a következő dombon meghalok... Rebi végig kiegyensúlyozottan segített, bár a dombon felfelé taktikája nem volt éppen kedvemre való: nem akart folyamatosan húzni (nem is vártam el), helyette időnként nekiiramodott, amit viszont kézzel kellett tompítanom. Így nem csak a lábamban, de a kezeimben is bitang izomlázam lett. 

32087103_1742324312477703_2526847191448813568_n.jpg

Némi erdőjárás és dombmászás után jöttek ismét az agility kúszók. Rebi még nem ismerte ezeket, igazából életében egyetlen egyszer ment át kúszón, de nagyon jól kezelte, elsőre bement, majd mikor követtem - hisz össze voltunk kötve - a szár végén egyszerűen megállt,  nem fordult meg, vagy próbált kivonszolni. Bár igyekeztem fektetni, erre azért nem volt hajlandó: a kúszó nem volt rögzítve és ahogy mozogtunk benne, hintázott jobbra-balra, a kutyák pedig ilyen helyzetben inkább egyensúlyoznak négy lábon, minthogy feküdjenek. A korábban felsértett térdeimmel és könyökömmel (SOHA többet nem futok HDR-t térd fölött érő nadrágban!!!) még lassabb voltam, mint amúgy, de a pályasegédek rutinosak voltak, és a kúszón kiérő kutyákat megfogták, míg a versenyzők átértek. 

31959389_1741584282551706_5057686073962921984_n.jpg

Nem volt olyan sok vizes akadály - legalábbis a Wild-hoz képest keveselltem, bár később a lányokkal beszélgetve arra jutottunk, a Base-en tavaly sem volt több - de ez alkalommal mindegyiket könnyen vettük, és mindketten élveztük. Rebit nemigen kellett biztatni, szépen beugrott mindegyikbe, és a sárban kúszós (miközben slaggal locsoltak) akadályt is egész kulturáltan vettük, Lemmyvel ellentétben Rebelle nem sározta össze a képemet. 

31913789_1739187016124766_9138331426695938048_n.jpg

Volt ismét cipelős feladat, ez alkalommal Gallicás hordót vittünk egy rövid szakaszon. Rebszi szépen jött láb mellett, bár láttam rajta az értetlenséget. A másik cipelős feladatban súlymellényt kaptunk, azt egy fokkal jobban élveztem :) 

received_847840348742098.jpeg

A frissítő pont a pálya felénél volt, és bár, mint mondtam, júliusi időnk volt, ez alkalommal nem akartam úgy szomjan pusztulni, mint tavaly. Rebszi kb jól hidratálta magát út közben (az összes akadálynál volt kitéve kutyáknak víz), így neki nem is volt szüksége rá. Két pohárral ittam, egyet a fejemre öntöttem (sapkát ezúttal nem vittem). Mégis a legjobban eső pont nem ez volt, hanem a verseny végéhez közeledve, az utolsó emelkedő előtti vizesárok. Ott egyszerűen minden összejött, szépen elfogytak körlöttünk az emberek, kifújt a frissítőpont hatása, tetőzött a meleg és a morális tényező, hogy az utolsó domb következik... nos ezek hatására elmerülni a hűs vízben valami isteni volt. Egy korlát alatt kellett átcsúsznunk a vízben, ezért elmerültem benne egészen nyakig, Rebi pedig pont meg tudott állni a négy lábán, miközben ellepte hátig a víz. Annyira jól esett, hogy megkérdeztem a pályasegédektől, meddig maradhatunk...? Jót mulattak rajtunk, és mondták, hogy amíg nem jön egy újabb hullám, addig maradjunk, és megnyugtattak, hogy volt már előttünk egy páros, akik szintén kihasználták a hűsítést. Rebinek sem volt sietős, néhány percig mindketten élveztük a vizet, majd búcsút intettünk a segítőknek és mentünk tovább. 

fb_img_1525029622929.jpg

Megvoltak persze a szokásos akadályok, a nagy A palánk, az óriás lépcső, a kennel, amin át kell mászni (még mindig nem szeretem, de már hezitálás nélkül átmásztam), Voltak traktorgumik, ez alkalommal horizontálisan elhelyezve, meglepően sok kutyának okozva kihívást - Rebi sem ugrott fel elsőre, de mikor hívtam, nem kérette magát - igazából jól is jött, mert én sem pattantam fel túl gyorsan. Volt megint szlalomozás a szalagok közt és futottunk kicsit a mezőn, ám a mélypontunk ez alkalommal a ráccsal teljesen fedett vizesárok volt. Tavaly is mindkét versenyen szerepelt az akadály, és bizony sosem volt a kutyák kedvence, de eddig nyakörvet fogva minimális kézi erővel rávettem Rebit és Lemmyt is (nem, nem rántottam be, de azért ott tartottam kézzel a parton), ez alkalommal viszont azt akartam, hogy magától küzdje le a bizonytalanságot. Félrehúzódtam az egyik sarokba, hogy lásson maga előtt teret, és jó néhányszor kellett hívnom, de végül teljesen magától ugrott be. Nem volt sok helye landolni, és a ráccsal fedett víz az embernek sem bizalomgerjesztő, plusz addigra a verseny végén voltunk... de átlendült a saját korlátain, és ennek örülök. Eztán még egy rövid emelkedő jött és a befutónál ugyanaz a kúszó várt... A többször újrahorzsolt térdeim és könyököm igazán nem kívánták már ezt az akadályt, és Rebi is unta már a banánt, végül megtette azt, amit egészen addig nem: mikor megállította a feszülő szár megállt, visszafordult és megkerült. Ez függőleges állapotomban sem kellemes, de négykézláb pláne, főleg, ha a kerüléssel a szár beakad egy oszlopba. Egy pályabíró látta, hogy mibe keveredtünk, és hogy nem tudom visszairányítani a kutyát, így javasolta, hogy másszak vissza én is. Gyakorlatilag mindenem fájt, ami éppen a földet érte, így hamar döntésre jutottam: lekapcsoltam a szárat a derékövről és kézzel vezetettem be az állatot a célba. 

gulyas-viki-kutyakikepzo04-hl.jpg

Fotó: PécsMa

Ahhoz képest, hogy kifejezetten nem akartam sietni, ez alkalommal alig néhány perccel mentem rosszabbat, mint tavaly, amikor nagyon készültem rá... (bár itt tényező, hogy valószínűleg rövidebb volt a pálya). Az is furcsa volt, hogy nem haltam meg félig, hisz tavaly teljesen kikészültem, és egészen szégyelltem magam, hogy 6km így kicsinál. Most végig jól éreztük magunkat, jól haladtunk, és az utolsó két akadályt leszámítva igazából minden könnyen ment. Nem tudom a csapatunk hányadik helyen végzett, de a lányok és Péter nagyon jó időt futottak, és Alice is nagyon szépen dolgozott neki. Pogira sem volt panasz, mindent könnyen vett és dolgozott is apjának.

fb_img_1525029591623.jpg

Amennyire tudom a csapatunkból nem kellett guggolnia senkinek, mindenki befutott és jól is éreztük magunkat. A nyár előttünk van, és a program is adott: készülünk a Wildra! :) 

img_20180428_143001.jpg

Szólj hozzá!

Beauceronos sikerek Szaporcán

2018/04/22. - írta: Vikkus

Beaucerons rullz!

Nagyon sokáig váratott magára ez a bejegyzés... most állhatna itt egy hosszú lista arról, hogy miért nem tudtam eddig nekiveselkedni az írásról, de legyen elég annyi, hogy a terelős érában a tavasz a versenydömpingek ideje. 

beauceron-herding-gardiens-du-chaos_1.jpg

Spoiler alert... :) 

Ezt a versenyt több okból is nagyon vártam. Egyrészt ez volt Rebi első IHT versenye, másrészt itt debütált Alice és Amina is (Caireen és Cianyde des Gardiens du Chaos, Jetta és Yago kölykei), harmadrészt Szaporca a legtöbb tréningünk helyszíne, ide mi haza jövünk. Ismerjük a terepet, mi szelidítettük meg a birkákat, végignéztük - és a bőrünkön tapasztaltuk - a rackák kutyához szokási folyamatát, felvonultatták előttünk az összes létező trükköt, köztük a "lefekszem és halottnak tettetem magam" szerepjátékot, amit még a visszafejelésnél is jobban utáltunk. És most eljutottunk odáig, hogy a türelmük és kutyaismeretük elég jó ahhoz, hogy versenyt tudjunk velük rendezni. További öröm, hogy Szaporca hozzánk közel esik, nem sokszor adatik meg, hogy egy kutyás versenyre egy órán belül oda tudjunk érni, illetve így mód nyílt rá, hogy elhívjam a családomat. Talán nem hangzik nagy dolognak, de nagyon jól esett, hogy nagymamám - akitől az egész kutyázás származik - el tudott jönni és megnézni a pályán, még úgy is, hogy a metsző hideg miatt nem maradtak túl sokáig. Az április már csak ilyen trükkös... A versenynek viszont jót tett, hogy hűvösben voltunk, a futam alatt ledobtunk néhány réteget, aztán visszakapkodtuk gyorsan a sínacikat, de legalább a birka nem lihegett. 

competitors-iht-ts-herding-trial-beauceron.jpg

A résztvevők - sajnos nem teljes létszámmal jelentek meg a csoportképen

A szervezők nem számítottak nagy nevezőszámra, merthogy "messze van" a helyszín (khmm... mihez képest???) de nagy pacsi a Pest környékieknek és a Gy-M-S megyei különítménynek, hogy nem derogált nekik lejönni hozzánk, a déli féltekére! A helyszín egyébként kifogástalan és gyönyörű, de ezt nem is kérdőjelezte meg senki. Más kérdés, hogy kevesebb birka jutott, mint amiről eredetileg szó esett, de végül levezényelték a versenyt rendben, megfelelő nyájlétszámmal, szóval nincs okunk panaszkodni. 

amina-herding-beauceron.jpg

Pecséri Zsófi fotóján Amina dolgozik

Szombaton az IHT versenyekkel nyitottunk, hogy kicsit bemelegítsük a birkát. 3-as osztályban négy kutya nevezett, Pogi, Kósa Andi Piszke pulija, és Pánczél Jutka két belgája, Ned és Wade. A bírónk Belényi Bea volt, azt nem tudom neki ez volt-e az első bíróskodása, de biztosan az első alkalom volt, hogy minket bírált. Állítása szerint alap pályát állított és nem kreatívkodott, de azért sikerült így is feladnia a leckét. Az FCI-IHT szabályzat friss változtatásait itt éreztem meg először a saját bőrömön. Egyrészt borzasztó nagy pontszámot kap az egyenes haladás, vagy a két akadály közötti mozgatás, és ehhez képest szinte semmit - 5 pontokat - az akadályok. 

pogo-herding-trial-beauceron.jpg

Pogo, fotó: Pecséri Zsófi 

3as osztályban Pogi futott elsőként. Bár a birkákat folyamatosan tréningezzük, ez nem zavarja meg őket abban, hogy adott esetben hazafussanak. Ez ilyen birkás dolog... Nem akarom menteni a magunk hibáját, de nemigen akadt olyan versenyző első nap, akinek ne futottak volna az első kerítésig a birkái, sőt, Piszke esetében az egyik ki is ugrott a drankán... Pogival sem volt ez másképp, és ahogy a feliratozás is mutatja, inkább visszahívtam, minthogy a pánikszerűen menekülő állatokban valami kár essen. Ez nyilván levonással járt, de a szabályok szerint amíg a kutya egyértelműen vissza akarja hozni a nyájat, addig nem jár kizárással. Szerencsére Pogi amellett, hogy vissza akarja őket hozni, hajlandó lemondani erről és visszajönni hozzám, így nyugodtabban tudtok összeszedni a birkánkat. Eztán már folytattuk a pályát a kijelölt vonalon. A híd akadálynál komolyan aggódtam, hogy gondok lesznek, mivel a talapzatként letett műanyag raklapokat még sosem használtuk, a birkák számára teljesen ismeretlen volt, és ahogy a vidin látszik, Pogi lába is csúszkált rajta, ám sikerült kiválóan teljesítenünk. Eztán jött az út akadály, ahol nekem kívülről kellett irányítani az eseményeket. Nem sikerült tökéletesre, így azóta ezt többször is gyakoroltuk. Itt következett volna a "vetés" szakasz, a földre volt kiszórva takarmány, ami mellett el kellett volna vezetnem a nyájat anélkül, hogy felennék, de csupán néhány méter hosszáig érintettük, így erre nem kaptunk pontot. Itt következett 3 perc legeltetés, aminek végén le kellett vennem a nyakörvet a két feldíszített birkáról, ezt pedig a kifutás követte. Pogi jó irányból ment, bár kicsit túltolta a végén :) illetve nem állítottuk meg a nyájat kifutás végén, ezért volt annyi keringőzés. Ezt követte egy megállítás, ami patika lett, és a forgalom, amit Lóri képviselt egy kerékpáron. Ezt követte egy U alak, aminek a vidin a "trailer" fantázianevet adtam, nagyjából az utánfutóra felhajtáshoz tudnám hasonlítani... két birkám kívül maradt és úgy döntöttem fölösleges küzdenem értük, úgyis csak 5 pontosak a feladatok. Itt már annyira lefáradt az agyam, hogy gyakorlatilag minden akadály után megkérdeztem a bírót merre tovább... a mi szabályrendszerünkben nem jár pontlevonással, ha a bírótól kérdezünk, ha viszont kifelé beszélgetünk, az instant disq. A szlalom lényege az lett volna, hogy csupán az egyik oldalról vezényeljem le a nyáj akadálykerülgetését. Ezt végül elszámoltam, és a fele birkám átömlött a nem megfelelő irányból, így itt is sok levonást kaptunk, viszont az akadály maga nagyon tetszett,igazán próbára tette a versenyzőket. A második megállítás után a máltai kereszt következett, ami kivételesen ki lett fordítva. Pogi túltolta az elejét, ezért pöröltem vele egy rövidet, de végül egész jól kivágtuk magunkat a szituból anélkül, hogy újra nekifutottunk volna az akadálynak. A behajtásnál elgondolkoztam rajta, vajh merre akar menekülni a birkám, de nem akartam még egy kört futtatni Pogival, hogy jó irányba kerüljön, ezért kockáztattam, de végül bejött. A hibáink - és az új szabályrendszer végett magasabb követelmények miatt - ezúttal csak egy "Nagyon jó" eredményre futotta, ami viszont egy első hellyel járt! Pogi jó képességei elvesznek rebellis természete mellett, és ezen az én bénázásom sem segít, így hiába vannak eszméletlen képességei, korábban még soha nem szerzett aranyat. (A videó a szokásos enyhén torzított - nekem jól áll, hogy vékonyít - és hangmentes, mert valamiért elvész szerkesztés során, így a némaságot a Steve 'n' Seagulls remekműveivel ellensúlyoztam.)

Rebelle első IHT-TS 1 szintű futamát futotta szombaton, és egy harmadik helyet hozott szintén "nagyon jó"-val. Összesen hárman voltak a mezőnyben, és a másik két kutyát a trénerünk, Gabi vezette fel, így én ezzel a harmadik hellyel is elégedett vagyok. 

rebelle-herding-trial-beauceron.jpg

Rebelle, fotó: Császár Vera

Rebi eredménye lehetett volna sokkal jobb is, de sajnos az őrült futásán itt még nem tudtam lassítani (azóta minden tréningünk erről szól). A védelem feladat (amivel kezdünk a futamok elején) számára még új volt, ezért is nem értette, minek kell a lábamnál bandukolnia, de ugye az új szabályok... ettől függetlenül persze illett volna megcsinálnia. A kihajtásnál már rutinosabbak voltunk, vele nem futott szét a nyáj és jó helyen is tudtam fektetni, más kérdés, hogy nem bírta cérnával és felpattant korábban. A híd akadályunk jól sikerült, bár kicsin múlt, hogy Rebelle nem "zuhant a szakadékba", szerencsére tudta mit várok tőle, mikor visszaküldtem a hídra. Ahogyan a hármas szintnél is előjött az egyenes haladás túlpontozása az akadályokhoz képest, úgy az egyes osztályban is, és itt még erősebb a különbség, mivel akadályunk is alig van, ellenben fix 100ponttal kell a bírónak dolgozni, ergo minden más az egyenes haladásé. Így az örömköröket futó Rebelle mindenhol sokat vesztett, hiába lettek az akadályai amúgy jók. A legeltetésnél aztán felmerült kritikaként, hogy ott maradtam a nyáj mellett, de továbbra is azt gondolom, hogy azt az egy levonást megérte a hibám, a birkák ugyanis végig azt nézték, hogyan lépjenek meg, és féltem, hogy a kezdő kutyám mellett meg is teszik. A szűkítőnél kaptam egy extra nehezítést a rosszul összerakott dranka személyében, nem elég, hogy a beduguló birkát át kellett volna vezetnem, ráadásul kénytelen voltam egy kézzel tartani a kerítést, hogy ne boruljon rá az egész a nyájamra meg a kutyámra. Nem lett olyan szép, mint lehetett volna... Rebelle záróakkordként bemutatott még néhány örömkört a karám körül, de szerencsére ez már tényleg csak az ideg kifutása volt magából, még egyszer kihajtani nem szándékozott :) Nem mondom, hogy dicsekvésre méltó a munkánk, van még mit csiszolni, de tény és való, hogy látványosan dolgozik a marharépája. A zenét ezúttal Leo Moracchiolinak köszönhetjük. 

Amina és Alice sikeres ösztönpróbát tettek, és az új szabályok értelmében másra nem is volt lehetőségük (mivel ezentúl az öp kötelező a munkavizsgához és egy nap csak egyszer léphetnek pályára... no komment). Emellett Neptun (Garde de la Vie) is sikeresen ösztönpróbázott. 

beaucerons-herding-trial.jpg

Rebelle, Pogo, Nepi, Amina, Alice

Vasárnap ismét a 3as osztály kezdett, Pogo pedig élete eddigi legjobb futamát mutatta be! Ez ugyan "csak" egy második helyet hozott neki, de az értékelése "kitűnő" lett és csak egyetlen ponttal maradt el az első helytől. Nagyon jó futam volt, imádtam minden percét! 

herding-trial-beauceron-pogo.jpg

Ismét Pecséri Zsófi egyik remekműve, rajta Pogo

Kihajtás során vele is felkészültebbek voltunk, nem történt szökés. Jóval lassabban, kiegyensúlyozottabban haladtunk, és az út akadályt sikerült valóban elhajtásban teljesíteni, bár Bea az értékelés során megjegyezte, hogy nem látott valódi elhajtást - én pedig jeleztem egyetértésemet :) hát itt még nem tartunk, no. Ellenben a takarmányos feladat most nem maradt el, és szépen elhajtottuk őket a kiszórt kukorica mellett. A legeltetés ez alkalommal is két perces volt, és a nyakörvlevétel követte. A kifutásunk is rendezettebb volt, mint előtte nap és megállítani sem felejtettem el őket. A híd akadály ez alkalommal is jól sikerült és az U alakba is sikerült most mindenkit beterelni. Eztán volt némi konvergencia az erőben, egyrészt kiléptek a birkák hazafelé irányba - ezt jól kezeltük - majd elfelejtettem hol a megállítási pont. Hiába no, nem véletlen, hogy hamvában elhullott az agilitys karrierem... Így odébbmentünk és megállítottam ismét, ezúttal a jó helyen. A szlalom akadályt ezúttal Pogi is megértette és - láss csodát! - egyetlen birkánk sem ment mellé, pedig a nehézsége változatlan maradt. A forgalmat ezúttal Sajt kutya és Gabi képviselte, majd a kamera úgy döntött a fűzfát szeretné inkább felvenni, ezért újabb vágás következett. A második megállítási pontnál vettük fel újra a fonalat, és innen sétáltunk át az immár befordított máltai kereszthez. Így már Pogi számára is ismerős volt az akadály, és nem is hibáztunk benne. A behajtásnál sajnos bevitt még egy hibapontot, ha ez nincs, valószínűleg ezen a napon is első lettünk volna, hisz csupán egyetlen ponton múlt, hogy Piszke nyert vasárnap. Ezzel együtt is nagyon boldog voltam, soha ilyen jót még nem mentünk! 

Rebelle vasárnapi akciója már közel sem volt ilyen szép és jó, rengeteg túlfutással és hibával spékelve lett 5. az öt indulóból egy "nagyon jó" eredménnyel. A munkavizsgán viszont brillíroztak a lányok, Ami és Ally is "kítűnő" eredménnyel kapták meg a HWT címet, és Nepi is átment Lórival egy "nagyon jó"-val. Allyről sajnos nincs HWT videó, Veráékról viszont készült, és az övék lett a legjobb pályamunka, szóval ez a legjobb módja a munkavizsga pálya bemutatásának :) Ez volt az első alkalom, hogy Vera terelősportban pályára lépett, és bizony rengeteg para előzte ezt meg a részéről. Felvezette elbukásának 101 lehetőségét kezdve a kevés ponttól egészen Amina vérengzéséig, mikor is zombivá lészen és elpusztítja az egész nyájat. Ehhez képest csupán néhány rutintalanságból eredő hibájuk lett, mint pl az elslisszoló nyáj, a túl szűken került 360°, illetve hogy nem emelt ki egy birkát. Ez utóbbi egyébként a nap poénja volt, a bírónk, Bea úgy fogalmazott, hogy "legeltetés végén szólok, és akkor kiemeltek egy birkát" amit ő úgy értelmezett, hogy majd valaki megy, és kiemeli :) De így is szuperjók voltak, büszke vagyok rájuk! Ally és Viki is szuper kört mentek, csak néhány ponttal maradtak el. 

Az új szabályokat jellemzi, hogy öp és munkavizsga nem lehet egy napon, munkavizsga és IHT-TS 1 futam viszont igen... szóval a friss munkavizsgás bocik rögtön be is neveztek, és ezzel megkezdték IHT pályafutásukat. 

amina-alice-herding-beauceron.jpg

Amina (Cianyde GDC) és Alice (Caireen GDC)

Amináról is készült videóm, amit Vera nem yt-ra töltött fel, hanem csak a fb-ra, onnan pedig nem tudok beágyazni, így ehhez csak egy linket adok. A pályájuk nem volt sokkal nehezebb, mint a HWT, és nagyon kevés hibát ejtettek mindketten. Ugye nem csupán az elsőbálozók, azaz Ami, Ally és Nepi de Rebelle is ebben az osztályban futott vasárnap, és határozottan az volt a nézet, hogy mind elviseltek volna ennél több izgalmat is a pályán :) a bocik szeretik az akadályokat. Az egyenes hajtás pedig nagyságrendekkel jobban ment Aminak és Allynek, így nem volt meglepetés, hogy ők zártak a legjobb pontszámokkal. Az viszont már tényleg elképesztő volt, hogy csisszre pontosan 92 pontot ért el mindkét lány! Mivel a dobogón nem lehet döntetlen, így ilyenkor az első feladat pontszámait hasonlítják össze, mivel ott Ami kapott többet, így ő lett az első, de ettől függetlenül Ally szereplése is fantasztikus volt! 

A hétvége summája tehát Poginak egy 1. és egy 2. hely + CACTR, Rebinek egy 3. és egy 5. hely, Aminak NHAT, HWT, és egy 1. hely, Allynek NHAT, HWT és egy 2. hely, Nepinek pedig NHAT, HWT és egy 3. hely. Nem csupán fajtatöbbségben szerepeltek a bocik, hanem a legtöbb cím is az övék lett, az pedig csak hab a tortán, hogy ennyien viselik magukon a Gardiens du Chaos nevet <3 

pogo-rebelle-herding-trial.jpg

Szólj hozzá!

Megállítás, elhajtás, néminemű lassulás by Pogo

2018/03/20. - írta: Vikkus

Volt tavaly egy versenyünk Székesen, ahol a bíró - aki akkor találkozott Pogival először - azt mondta: "Nagyon vicces, vidám kiskutya, majd biztos lehiggad, ha idősebb lesz... ja, hogy 2012-es?!?" No, hát a boldogsága azóta is töretlen, és bármily hibás is amit csinál, szerelmes szívem folyvást meglágyul, ha dolgozni látom. Egyszerűen nagyon aranyos, és a tény pedig, hogy ettől a csupamosoly folytoncsóva kutyától összeszrja magát a legnagyobb kos is, egészen elképesztő. 

beauceron-herding-dog-pogo.jpg

Jelenleg vele is a megállítást gyűröm, szerencsére jobb hatásokkal, mint Rebivel. Miután áttörtem a falon egész sor sikeres, szabályos megállítást produkáltunk. No de nem kell ezt nekem bemondásra elhinni, nézzük a vidit: 

Ahogy a cím is írja, nem pusztán a megállítást gyűrtük. A fő cél az volt, hogy a friss kutyát a friss, ugrós fekete rackákkal (tényleg nem vagyok rasszista, de isten lássa lelkemet, ezek a feketék SOKKAL futósabbak, mint a nyáj fehér oldala!) dolgoztassam, mivel testben és lélekben már a hó végi svájci kalandra készülünk. Ennek felvezetője lesz a most hétvégi szaporcai verseny, ám itt a birkákat már ismerjük - és ők is minket - erre a tényezőre nem tudunk helyben felkészülni. Sajnos Pogi továbbra sem hajlandó szépen, nyugodtan  hajtani - úgy sejtem soha nem is fog - de legalább kiegyeztünk döntetlenben, és ő is vagy a gyorsított ütemű balanszot tolja (olyan, mintha a vidi lenne gyorsítva, de tényleg nem), majd mikor már kifutotta a gőzt, szépen átvált az általunk csak "birkatoló"-nak  nevezett manőverre: beáll a nyáj közé, mint a huszadik feketeképű, ijesztő tekintetű pokolfajzat és testével is tolja előre a birkákat. Hibája, hogy mivel termetre alacsonyabb, mint a barik, a nyáj széle le tud szakadni, hisz nem látja őket. Ezt legutóbb Székesfehérváron direkt gyakoroltuk, a hodály előtt járattam vele a birkát, és bizony volt, hogy kiszöktek, oda is figyelt rá utána. Itt, Szaporcán "sajnos" nem tudjuk ezt kivitelezni, mert a gyakorlóhelyünk nagyon távol esik az istállótól. 

A megállítások kapcsán túl sok kommentárom nincs, bent hagytam néhány hibát is a korrekciókkal, de ahogy a kész felvételen, úgy a gyakorlás teljes hosszán is a jó megoldások domináltak. Közben persze gyakoroltunk akadályokat is, ezek közül az elhajtásos folyosót hagytam benn. Ez sem szabályos, hisz a szabályzat már egyértelmű elhajtást ír elő, de magunkhoz képest határozott fejlődés. A kifutásunk nem nagy távon történt, mivel a hangsúly már azon van, hogy a megfelelő irányba induljon. Az irányoknál látszik, hogy Pogi életében sokkal később kerültek elő ezek a parancsok, míg Rebi nagy arányban már tudatosan arra indul, amerre mondom, Poginál sok a korrekció. Foglalkoztat a gondolat, hogy rávezessem, a "szabad" nyájnál ő dönthet (merre látja praktikusabbnak) de akadálynál azért tessen teljesíteni, de egyelőre még nem tartunk itt. 

Terveim szerint holnap még lemegyünk a verseny előtt egyet tréningezni, meglátjuk mit szól ehhez az időjárás... a márciusi havazás kicsit felborította a terveinket. 

Szólj hozzá!

Nyáj megállítása mozgásban: szabályosan, elegánsan by Rebelle

2018/03/16. - írta: Vikkus

Az utóbbi hónapok munkája erről szólt... nem akarok  ismét ötmilló linket beilleszteni, legyen elég a legutóbbi, melyben már beszámoltam az első sikerekről: a jég megtört, és mivel mindkét kutyámnak egyszerre esett le a feladat megkockáztatom, hogy nem rajtuk múlott. Ahogy a múltkori opuszban írtam, ez a kompromisszum eredménye, mikor nem vasfegyelmet vártam tőlük, hanem megoldást. 

beauceron-herding-training-gardiens-du-chaos_1.jpg

A nyáj megállítása több módon is lehetséges, a legegyszerűbb - ám korántsem elegáns - megoldás az, ha a nyájat megkerülve a kutyát hagyjuk, hogy a menetiránynak megfelelő oldalra kerüljön balanszolás közben, majd fektetjük. A B verzió az, amikor a kutyát menet közben előre hívjuk, majd a lábunknál fektetjük. A behívásként értelmezett előrehívás nálunk elég nehézkes volt, jutifalattal illetve labdával értem el, ami azzal járt együtt, hogy a kutyák leváltottak a birkáról és egyenes vonalban a legrövidebb úton - akár a nyájon keresztül - jöttek lábhoz. Ez eggyel nehezebb kivitelezése a feladatnak, de még véletlenül sem elegánsabb, vagy maximum akkor ha jó ütemben tudtuk hívni a kutyát a balanszának azon pontján, ahol épp nem tartózkodott a köztünk lévő légvonalban egyetlen birka sem. Nem tartom kizártnak, hogy behívás-vonalon maradva is meg lehetett volna tanítani ezt a fajta előrehívást, de mi végül egy másik utat választottunk. 

beauceron-herding-training-gardiens-du-chaos-rebelle.jpg

Mivel amúgy is az irányok stabil ismeretén és betartatásán dolgozom most már régóta a kutyákkal, ezért én ezt a verziót dolgoztam tovább a megállításra is. A kutya irányba küldését akartam fixálni, hisz elméletben ha én elküldöm jobbra (come bye) akkor neki addig kellene jobbra menni, míg mást nem mondok: eléri a megfelelő pontot a lábam előtt és fektetem. Elméletben... gyakorlatilag ha nincs előttem birka, akkor egyik kutyámnak sem esik jól, hogy teljes kört fusson a nyáj körül, azaz megkerüljön engem. Mintha láthatatlan védőburok venne körül, az utolsó előtti méteren megfordul és visszamegy hátra. Bár Rebelle-nél tényleg igyekeztem megtartani a teljes kerülést, elég volt egy-két tréning, amikor nem hagytam, és most már őt is tüzes vassal kell előrezavarni. 

beauceron-herding-training-gardiens-du-chaos-rebelle-troupeau.jpg

Sokáig tréningeztünk hát arra, hogy menet közben irányba küldtem és bottal-palackkal hajtottam őket előre, míg végül legutóbb megtört a jég. Én elhagytam az irányokat, ők pedig megértették, hogy mi a feladat. Most ezt erősítettük tovább, valójában nem szólt másról a legutóbbi kaland, mint egyenes hajtás - és hogy a birka ne lépjen a sarkamra - megállítás, elindításnál irány gyakorlása, óvatos kifutások (a helyes irányon van a hangsúly, nem a kifutáson vagy a behozáson) és persze akadályok, mert anélkül azért tényleg uncsi. Rebelle-lel még egyes osztályban indulunk, azaz sima egyenes haladásban kelünk át az akadályokon, nem kell elhajtással trükköznünk, viszont ilyen feladatnál sem árt, ha az akadályok természetét (meg a birkáét benne) ismeri. Így elkezdtük gyakorolni a "MENJ KI!" parancsot, azaz hogy dolgozzon kívülről. Mivel viszont szeret futni így arra is figyelnem kell, hogy ne kezdjen el körözni az akadály körül (volt egy nagyon vicces hídon áthajtásunk Szfváron, amit nem szeretnék egyetlen versenyen sem megismételni), illetve ő is kelljen át rajta (pontlevonás, ha nem teszi). 

A videó magyarázatát azzal kezdeném, hogy a szaporcai nyáj sötétebb oldala (nem vagyok rasszista de tényleg, de ezeknél a kormos rackáknál elfogy a cérnám) finoman szólva nem túl higgadt... Ezt a menős nyájat kezdtem el megdolgozni a futósabbik kutyámmal mindkét fél friss, pihent állapotában, teljesen szándékosan. Két hét múlva Svájcban versenyzünk, és szeretném, ha megtanulnánk kezelni a rebbenő birkát is. Bár nem lett túl elegáns az első néhány perc, azért kiemelném, hogy a kutya magához és a birka jelleméhez képest rendkívül jól dolgozik. Még mindig ide-oda pattogva balanszol gyorsított tempóval, viszont a hátam mögött marad a nyáj (legalábbis a munkánk 80%-ában). 

A menet közben megállítás bevallom nem sikerült minden alkalommal olyan szépen, mint 0:46-nál, de ha egyszer 20 perces anyagot vágok össze 3-ra, akkor inkább a mutogatni-valót hagyom benn :) . 

A corridor - folyosó (nem tudom mi névvel illessem :D ) akadálynál látható a bizonyos 'futom a köröket ha kell- ha nem' de szépen sikerült irányba tenni, lelassítani. Nem bánom, ha az akadályon áthaladásnál kívülről is dolgozik, hisz szűkebb akadálynál néha kívülről kell megpöckölni egy-egy háttal álló birkát. 

A második megállításunknál már látszik az a bizonyos visszafordulás. Több ilyen megállítás is volt a tréning során, de vagy kitakarta a nyáj, vagy nagyon messze voltunk, így a vidibe nem került bele. 

A menet közben állítás - ez esetben a kutyára értendő - ez a büszkeségem Rebinél. Poginál is kezdem elhagyni a fektetést, de sajnos az "ÁLLJ!" parancsot még nem teljesíti elég stabilan, így néha muszáj fektetnem. Rebelle-nél a kezdetektől fogva csak állítottam, rá bízva, hogy hogyan teljesíti. Mint az látható volt a két nyájkerülésnél, néha lefekszik, de a cél az, hogy állva is stabilan maradjon míg más utasítást nem kap (vagy míg a birkánk el nem akar szökni). 

Még van két pihinapom a szaporcai versenyig, esélyes, hogy mindkét nap lent leszünk, hogy tovább csiszoljam a lány pause-gombját, de legalább egyik nap biztosan. Utána pedig meglátjuk hogy muzsikál majd élete első FCI IHT versenyén. 

Szólj hozzá!

Az élet a kompromisszumokról szól: megállítás, ahogy a kutyáim szeretnék

2018/03/08. - írta: Vikkus

Nyilván igyekszem uralni az életüket, hisz részben ez a dolgom, de az a fajta liberális vezető vagyok, aki szereti nézni, ahogy a kutyái önállóan cselekednek. Ezért is választottam a beauceront. 

pogo-herding-beauceron-troupeau.jpg

Az elmúlt hónapok tréningjei a finomhangolásról szóltak, az iránybaküldés fixálása, illetve a teljes kerülés, avagy elhitetni a kutyáimmal, hogy van élet a balanszponton túl is. A legutóbbi meg az azelőtti tréningek is erről szóltak, Szaporcán már vért izzadtam, botot hajigáltam, a véresre üvöltöttem a torkom, és próbáltuk megoldani a problémát, aminek megoldása ellen foggal-körömmel küzdött mindkét kutyám. Kemény harc volt, és mit általában, most sem a sikerült tekintéllyel és teljhatalommal megoldani... A kutyák ajánlottak egy alternatívát. 

pogo-troupeau-herding-beauceron.jpg

Az én javaslatom az volt, hogy egyenes együtthajtásban irányba küldöm jobbra vagy balra. Ideális esetben ezt ő teljesíti és addig megy az adott irányba, míg mást nem mondok neki. Ideális esetben... gyakorlatban a birkák mozognak, a kutya ezt érzi, és adott esetben felülbírál engem. Ez egyrészt rohadtul nem tesz jót a tekintélyemnek, másrészt szükséges, mert még mindig gyenge vagyok birkából, nem látom mindig olyan pontosan a szándékukat, mint a kutyáim. Így ez az iránybaküldés vagy sikerül, vagy nem, de ebben a feladatban az utóbbi időben tényleg szigorú voltam, mert azért hülye sem vagyok... inkább csak nem esik jól nekik túlmenni a balanszponton, és ezt mindenképp keresztül akartam verni rajtuk. Több alkalomnyi veszekedés után legutóbb Gabinál mindkét kutyámnak sikerült áttörnie: a kérésemre a nyáj elibe futottak. A kompromisszum pedig az, hogy elhagytuk az irányt. Az elején még próbáltam menteni sárba hulló tekintélyem darabkáit, de végül feladtam, irányokból "Menj előre!" lett, és láss csodát, így mindkét kutyám bizonytalanság nélkül megcsinálta balanszponttól függetlenül!

Videó nem készült, mert botrányosan szar időnk volt, sárban dagonyáztunk a hófoltok közt, és áldottuk Holle anyó szent kezét, amiért a terelésünk idején pont nem szakadt az eső. De a lényeg, hogy megcsinálták. Nem úgy, ahogy én elképzeltem, de egyezségre jutottunk, ők pedig végre megértették, hogy minek kergetem őket teljesen irracionális irányokba a birkák körül. Továbbá a fehérvári akadályoknak hála Rebi kezdi érteni a lassú haladás intézményét (még mindig nem szereti, de legalább érti), és azt is, hogy ha irányba küldöm, akkor nem feltétlen kell három kört futnia, bár általában mennie kell még egy kört, mire sikerül azon a ponton megállítanom, ahol eredetileg elterveztem - ezt még gyakoroljuk. Pogival teljesen jó volt, bár a frikk-frakkjai még megvannak, már csak egyik irányba csinálja és általában tetten érem. Még nem tudom pontosan mikor csinálja, de a probléma gyökerének megtalálása remélhetőleg egy komoly lépés a megoldása felé. Pogi elhajtása még mindig sehol sincs, és a svájci versenyig nem látom reális esélyét, hogy ez megváltozna, de a szaporcai kihajtásokat immár teljesen ő végzi, előbb-utóbb remélem leesik neki. 

alice-troupeau-herding-beauceron.jpg

Alice is sokat fejlődött, a legutóbbi szaporcai kaland során a karámból kihajtás feladatban megtalálta az erejét. Eddig minden problémája abból eredt, hogy nem találta a mojo-ját, csak lábcsipkedésben látta a birkabiztatás egyetlen módját. No, ez egyik pillanatról a másikra megváltozott, és azóta úgy felkeményedett, hogy már szemből is nekimegy a kekec birkának. A harapdálásokat is elhagyta, igazából összeállt a fejében a terelés, már a finomhangolással foglalkoznak ők is, igazán sikeres nap volt! :) 

Szólj hozzá!

Az ördög a részletekben rejlik: figyelj a hangodra!

2018/02/24. - írta: Vikkus

A helyszín és idő még mindig a legutóbbi (február 16-ot írunk) tréningünk.  Nagy segítség volt, hogy Szandra is eljött, és végignézte mit művelünk. A vidik ellenére is maradnak felderítetlen pontok egy-egy tréning hibáiból, és az észrevétele a hangsúlyról pont egy ilyen volt. Azzal nyilván tisztában vagyok, hogy szoktam kiabálni, sőt, néha átmegyek deathcore-ba is, de arra azért törekszem, hogy a mély legyen a "hideg" a magas pedig a "meleg", legyen támpontja a zállatnak, hogy amit csinál éppen az jó-e nekem, vagy sem. No a juti(nak szánt) hangom használatának újragondolására intett Szandra, és a felvétel őt igazolja. 
rebi.jpg

A feladatok hasonlóak voltak, mint a legutóbbi két tréningen, lassuljunk (továbbra is ott tartunk, hogy Reb balanszol kétszeres gyorsításban, ellenben a birka nem tapos a sarkamra, kiegyeztünk döntetlenben), és menjünk teljes kört a nyáj körül statikus állapotában és menet közben is. Nos, ez utóbbinál vannak a gondok, és bár bevittem már magammal jutit is, nehéz volt keresztülverni az akaratomat a kutya bevésődésein. Átlépni a balanszponton nagyon fájó dolog neki, és mikor második-harmadik alkalommal sem sikerült, elkezdtem a kritikus pontnál magas hangon hívni. A cél az lett volna, hogy tyutyukázzam, amire ő ráeszmél, hogy "Jaaa, te ezt akarod...!" és megoldjuk, helyette viszont olyan frekvenciát sikerült megütni, ami már pánikszerű volt, és Rebelle rögtön visszament megnézni, hogy mi baj történt a birkákkal. Ez a probléma is a 22-es csapdája, ő hibázik, én felhúzom magam és a hangom is ezzel párhuzamosan változik. A tréning végére egyébként egészen jól összeraktuk a dolgokat, bár hang ezúttal sincs a videón (alapvetően szándékosan szoktam levenni (khmm... deathcore) mostanában viszont ha akarnám sem tudnám rajta hagyni, a videószerkesztőm ugyanis makacskodik. A zenéért bocsi, szerintem is borzalmas, de nem akartam kukán hagyni.

Szóval nagyjából ugyanazokat a dolgokat gyűrjük, mint eddig, viszont találtunk még egy hibafaktort. Igyekszem kövi tréningre meglelni a ZEN-t, és végig olyan higgadtan beszélni, mint a videosnitteken, amiket összevágtam (csak azok lettek sikeresek, amiken elhagytam a denevérek frekvenciáját). Összességében tetszik a gyerek munkája, látszik, hogy már nem csak rohangász körbe-körbe, hanem figyel és érti, hogy célunk van a pályán. Igyekszem Pogiról is készíteni még felvételeket, ő is egyre ügyesebb, bár oktató jelleggel mindegy, hogy melyikükről prezentálok felvételt, mert a hibáik tök ugyanolyanok... (igen, tudom, én). 

Szólj hozzá!

Ne fogd a birkára!

2018/02/22. - írta: Vikkus

Egyszer, korábban belefoglaltam egy posztba, de úgy érzem megér külön is egy opuszt. Nem kívánom a juhokat felmenteni mindennemű felelősség alól, mert igenis vannak teljesen életképtelen hülyék köztük, de a birka, mint olyan eléggé elkerülhetetlen tényezője a terelésnek, és ha nem kívánunk megbirkózni az általuk állított nehézségekkel, akkor térjünk át a treibball-ra... Ritkán fordul elő, hogy egy verseny után azt mondtuk volna: "Na, ezek fasza birkák voltak!" és mindig az egyik elsőszámú panaszkodási téma (nekem is) a birka habitusa, de life sux, ez is egy megoldandó feladat, és ha nem gyakoroljuk, nem jutunk az egyenlet végére. 

racka-sheep-herding-beauceron.jpg

Most már elmondhatom magamról, hogy elég sok helyen megfordultam birkászás céljából, láttunk egyet s mást... Igen, vannak a birka-tényezőnek fokozatai és árnyalatai, például nem mindegy, hogy kezdő vagy rutinos kutyával lépünk pályára, ahogy az sem, hogy mennyi időnk/alkalmunk van és persze, hogy hány kilométert öltünk bele abba a tréningbe. Mert elmenni a világ végére pánikoló birkákért egy kezdő kutyával, na az tényleg gáz és rém bosszantó. De ha eljutottunk egy szintig a kutyával, akkor az új birka új kihívást jelenthet. 

Akadnak olyan helyek, ahol bejáratott birkák vannak, nem okoznak meglepetéseket, így kezdő kutyával kiváló velük tréningezni, ám a robotbirka (ami kb kutya nélkül is az ember mögött sétál) hátránya, hogy kevés dologra készít fel, és a kutya képességeit sem méri meg megfelelően. Ha pedig ilyen robotbirkán edzett kutyával új pályára lépünk, akkor érhetnek meglepetések. 

Gabinál, ahol mi edzünk, a birkák állandóan cserélgetve vannak, általában néhány tapasztalt marad, a többit pedig váltják. Ennek eredményeképp mindig van előttünk új kihívás, bár voltak nála egészen idegesítő állatok is, mint például az a banda, aki úgy is a sarkamon tipródott, hogy mellette Jetta már régen a birkaszart szedegette a földről, még fél szemével sem nézett rájuk... na, az ilyet nehezebb rendesen kezelni, ám közel sem lehetetlen, Rebelle-lel például tök jól megtaláltuk a módját: hagytam őt körbe futni, ezzel szépen elérte, hogy lábsérülés nélkül lenyomjunk egy tréninget. Volt egy olyan csapat is, amit "Búvár Kundoknak" neveztünk (ti: van egy tó a gyakorlóterületen, a többit képzeljétek hozzá...), de ezek kiugró szélsőségek, és azóta persze megint újabbak vannak, de ettől szépek a fehérvári tréningek... Kezdő kutyával friss nyájcsere után tényleg nem nyerő a helyzet, de Gabi ki tud válogatni normálisabbakat ilyen esetre is. 

És aztán itt van Szaporca, amit a nulláról indítottunk... sokáig mostohagyerek volt. először azért kerültük, mert nem volt megfelelő helyünk terelni, de aztán a magyar fajtás versenyre előrehozták a parkba a drankákat, és ezzel minden megváltozott... Mikor már terünk végre lett, elkezdtünk lejárni, de a következő rizikófaktor, a birka is újabb és újabb ötletekkel állt elő, hogy megkeseríthesse az életünket. A legelején annyira féltek az embertől, hogy alig tudtuk őket gyűjteni, emlékszem, hetekbe telt, míg egy méterre meg mertek közelíteni terelés közben, és így kezdő kutyával nem is nagyon lehet velük dolgozni. Ott volt még az a jó tulajdonságuk, hogy néhány perces munka után bemondták az unalmast, és nemes egyszerűséggel lefeküdtek. Lement vagy három szeminárium úgy, hogy negyed óránként elfeküdt egy birka, és még a magyaros versenyen is volt egy ilyen drámakirálynőnk (pont Jettával). De ettől még lementünk, tereltünk. A fekvőket nem piszkáltattuk a kutyákkal, és az embertől való félelmük is egyre csökkent, ahogy rájöttek, hogy jobb nekik a felvezetőnél, mint máshol. Most ott tartunk, hogy hetente-kéthetente járunk le, egy-egy alkalommal megszakításokkal 4-5-6 órán át vannak igénybe véve és nincs egyetlen elfekvés sem! Az emberhez nem húznak oda kutya nélkül (nem robotok), viszont kutya noszogatására már nem félnek tőlünk, de persze ez egy állandóan változó-fejlődő egység (mármint a nyáj maga) és adaptálják magukat a környezethez. A legújabb fejlesztésük a mostanában sokszor emlegetett "beforgás", amit felkeményedésnek is szoktam nevezni: a birkák megmakacsolják magukat és egymást kezdik nézni, egy fej sem néz kifelé, nem kívánnak menni semerre. Ebből a szituból a kutya legkönnyebben harapással szedi szét őket, amit nyilván nem engedünk, így marad az adaptáció vice-versa, azaz oldja meg a kutya. Ha egy versenyen találkozunk ezzel első ízben, az bizony szívás, meg az is, ha kétszáz kilométert utazunk azért, hogy a kutyánk megtanuljon beforgó birkát indítani, de mi szerencsésen tréningről tréningre tanultuk ezt meg. Rebelle addig ugrál balanszolva azzal a csepp testével, míg elindulnak, és sokszor testtel is löki őket, Pogó pedig csattog a fülükbe és néha felugrik, Jetta ugat, és szintén ugrál, és a többieket is az ugrásra biztatom, ez engedélyezett és hatásos (úgy értem a birkára felugrani). A másik szaporcai sajátosság a fejelés (na jó, minden birka képes rá, de Szaporcán van néhány herélő-szökevény akik stikában kosok maradtak), amit szintén meg kell tanulni kezelni a kutyának, bár van az a szint, amikor inkább kivesszük azt a kost, és világos, hogy valós munkában oldja meg a kutya - meg is oldaná, attól nem félek - de mikor versenyre készülünk akkor nagyon nem jön jól, hogy harapásra biztassam őket. Jelenleg azt mondom, Szaporca akár rutintalan kutyával is megfelelő tréninghely, abban az esetben, ha a kezdő kutya dolgozik rajtuk aznap először.

blog3.jpg

Random idegen pályákon rendszerint olyan barikkal találkozunk, akik félnek a feketéktől, és a pálya túlfelén pattannak... ez megint olyan dolog, ami miatt szívom a fogam, főleg ha Bécsbe, vagy éppen Svájcba utaztam azért a terelésért (true story) de muszáj ezt a helyzetet is kezelnünk. Most ott tartunk a lányokkal, hogy ezt a bizonyos szitut kell erőltetni, mert bár a kövi verseny Szaporcán lesz, utána vár ránk ismét Svájc, és semmi jóra nem számíthatok. Az ugrós birkának is vannak tehát előnyei, és muszáj is megtanulnunk kezelni. Hó végén Szfváron elvileg ilyen falka vár ránk, nem is megyünk haza addig, míg nem sikerül azokkal is normális együtthajtást produkálni. 

 

Címkék: terelés Szaporca
Szólj hozzá!

Kaposvári különítmény az Ormánságban: családtali és tréning Szaporcán

2018/02/21. - írta: Vikkus

A legutóbbi, kaposvári különítménnyel kiegészült tréningünkön éltünk a brainstorming jótékony hatásával, azaz bevontam egy friss szemet is a munkánk véleményezésébe. Gabihoz relatíve rendszeresen járunk, de Szandra már régen nem látta mit művelünk a pályán, így értékes infóval tudott hozzájárulni a napunkhoz, plusz láttam élőben is a két ifjú titán, Bolg és Dutra működését a pályán.

beauceron-pack-gardiens-du-chaos.jpg

A kihajtást ez alkalommal Pogival végeztük, meglepően zökkenőmentesen, most a jóval kevésbé bolond fehér rackákon volt a sor, és nagyjából féltávig sikerült elhajtás-jelleggel dolgoznunk (Pogi részéről ez nem volt elhajtás, de kívülről úgy tűnt, mintha...), utána megérkezett Kaposvár, és mivel hoztak több rutintalan kutyát, ők kezdték el a bulit, amíg még ugrósak a birkák. Bolg (Dexter DGC) fejében kezd összeállni a terelés mikéntje, a balanszot még nem vette fel teljesen, de már kezdi sejteni, plusz nagyon meg akar felelni és nincs benne erőszak. Szimpi pasas. 

Dutra ismét pályára lépett, és ismét működött is, bár nála nem látható tudatosság, alkalomról alkalomra fejlődik. A viselkedése még nagyon baba, szóval rém cuki az egész állat azzal a drabál nagy testével :) 

beauceron-herding-gardiens-du-chaos.jpg

Érkeztek vendégszereplők is, Logan és Alice, utóbbiról sajnos nincs felvételem, de Loganről van, és ő nagyon ügyes is volt. Fél éves aussie, érdeklődött, nem félt, még néha nyomást is rakott a birkára. A fajta egyébként kifejezetten ügyesen IHT versenyeken, annyira, hogy bár korábban a kettes számú kedvencem a cattle dog volt, mostanra a szőrös ausztrál elfoglalta a helyét a "mit tartanék ha nem bocit" listán. 

austrailan-shepherd-aussie-herding.jpg

CsodaMítalány is pályára lépett, ők az elhajtást gyakorolták, egyik oldala "be van ragadva", így a kerítés mentén tolták végig egy irányból a falkát. Tekintve, hogy a szaporcai birkák a fáradtságukat beforgással és "felkeményedéssel" mutatják ki, ez egy idő után kifejezetten kemény próbatétel volt neki. 

beauceron-herding-gardiens-du-chaos-troupeaux.jpg

Írtam már korábban, hogy ne hibáztassuk mindenért a birkát. Vannak hibáik... khmm... elég sok, de alapvetően minden nyáj egy kihívás. Tény és való, hogy ha egy alkalomért megyünk egy tréningre és azzal találkozunk, hogy a belerázódás több napot igényel, az szívás, és rém bosszantó, de a korábban használhatatlannak titulált (általam is) szaporcai birkák az állhatatos munkánk eredménye képpen mostanra nagyon sok dolgot tanítottak nekem és a kutyáimnak. Például azt, hogy hogyan indítsanak meg egy felkeményedett, fejjel egymásnak forgott nyájat. Nem mintha Míta nem tudná, (neki az elhajtás miatt volt nehézkes) de azért jó érzés volt konstatálni, hogy miután hivatalosan is megmakacsolták magukat a barik, Rebelle és Pogo képes volt még lenyomni egy-egy tréninget. Rebszi a maga felpörgetett balanszolásával és néha bodicsekkel löki meg a birkákat (előfordul még, hogy bokát is csíp, de ezen nagy erőkkel dolgozunk, és azt már tudja, hogy retórzió jár érte), Pogo pedig olyan tekintélyt növesztett a 27 kilós inas kis testébe, hogy bármit és bármilyen távolságból mozgásra bír... csak arra kell figyelnem, hogy ilyenkor - ha makacs a birka - benne is megnő a harci kedv és ha olyan szituba sodrom, ami harapásra ösztönzi, akkor eljárhat még a szája, pedig saját magához képest (ugye kecskén kezdte a pályafutását, ahol kötelező a szájmunka) mostanra nagyon pacifista lett. 

rebelle-pogo-beauceron-gardiens-du-chaos.jpg

Mivel így is hosszúra nyúltam, a lányok tréningjét majd később mesélem el, egy különálló opusz amúgy is érik a hangokról, és ez most nagyon aktuális lesz (nekünk). Egyébként aki Szaporca felé jár, mindenképp ugorjon el a Hétöles-tóhoz, van egy szép pavilon és egy rusztikus stég is, és mivel hal nemigen van benne (nem akarom elhinni, hogy megél ott bármi) nincs horgász sem, nyugiban lehet kutyát úsztatni. 

Szólj hozzá!

Lassítás vs szuperszónikus balansz és harc a teljes kerülésért

2018/02/20. - írta: Vikkus

Visszatekintés a februárra: 2. fejezet. A helyszín még mindig Szaporca, ahol a megbeszéltek szerint váltva hozzuk ki a napi tréningekre a birkákat, és mivel a rackákon a legfőbb megkülönböztetés a szín, így a jövőben fekete és fehér edzésnapok lesznek. Na, ez egy feketés volt. Távol álljék tőlem a rasszizmus - egy halom fekete kutyával - de azt kell mondjam ez a falka ritka bolond volt, így hát a tréning is nehézre sikeredett, kezdve a leválogatás-pályára hozás műveletével. Az egy dolog, ha ugrós a birka - és futni is tud, mert ugye a racka ebben élen jár - de ha folyvást vissza akar szökni a hodályhoz, akkor az dupla sz*pás... Na, így indult ez a napunk... de ahogy mondani szokás: innen szép nyerni.

beauceron-herding-rebelle.jpg

Miután kipihentük (én és a birkák) a karámba hajtás fáradalmait Pogit vittem pályára, továbbra is lassítás céljából. A múltkori kölykös tréning kapcsán nem írtam külön, de természetesen akkor is előkerültek a nagyok, a program pedig ugyanaz volt, mint ezen alkalommal: irányok, együtthajtás, megállítás, és állítás. Ezt a két fogalmat azért venném külön, mert más a kutya állítása és a nyáj megállítása. A célom per pillanat az, hogy az irányok fixálásával és a "nem megyek át a balanszponton akkor sem, ha puskával fenyegetnek" áttörésével egy olyan megállítás, ami során menet közben egy elegáns félmozdulattal (vagy álmaim szerint mozdulat nélkül, csak szóra) történik a kutya körbeküldése egészen velem szembe, majd a megállítása, amivel értelemszerűen a nyáj is megáll. A nehézségek a feladattal ott kezdődnek, hogy menet közben vagyunk, ilyenkor nekik balansz-módban van az agyuk, és még az irányba indulást is nehezen veszik be. de a teljes kör futása még stabil nyájjal sem mindig sikeres, a balanszpontnál hajlamosak visszafordulni. Na, ezt gyúrjuk jelenleg, néha megpróbálom menet közben - néha sikerül is - de főleg álló helyben próbálkozunk. Ez utóbbi hátránya, hogy a kutya nem is néz a birkára, ergo ott hiába végzi el a feladatot jól, hisz nincs teher alatt. 

beauceron-herding-pogo.jpg

Pogira visszatérve az együtthajtás (=lassítás) projekt jól halad, már a feszkólevezető extra köreit is sikerült csökkenteni (én pedig lassan kinövesztem a szemeimet a tarkómra), a megállítás-irányok téma továbbra sem erőssége, viszont láthatóan tréningről tréningre javul. 

beauceron-puppy-herding.jpg

Rebiről ez alkalommal készült videó is, bár megőszültem, mire a 40 perces anyagból összevágtam 3 percet... Bár sok a hiba és ugrásszerű javulás nem látszik a múltkori vidihez képest, kiemelném az együtthajtást, amit - ahogy azt már vele megszoktam - kompromisszumként felajánlott. Ő továbbra is rohan, mint a bolond, viszont a birka nem jön a bokámra. Ok, kicsit dolgozok előttük a bottal, de tudjuk jól, hogy a racka az racka és ha nagyon löki a kutya, akkor pont nem érdekli, hogy én ott mint egy kezdő gyengénlátó kalimpálok az orra előtt. Továbbá kezdi nem elhagyni a nyájat, ami úgyszint javulás, és a szuperszónikus balanszolásának egy jótékony hatása. A lehívásai megrekedtek egy szinten, ezen a következő tréningen kezdtünk el jobban dolgozni (erről majd később), illetve kezd ráérezni, hogy hogyan indítsa meg erővel a beforgó, makacskodó birkát erőszak nélkül (erővel úgy értem, hogy a saját ösztönerejével), igaz ugyan, hogy néha még szívesen visszatérne a csipkedős megoldáshoz, hisz az egyszerűbb, de legalább tisztáztuk egymással, hogy ebben nem vagyok kompromisszumkész. 

Spoiler: a következő alkalommal a gyakorlásunk jóval tudatosabb volt, ez a vidi sem lett annyira kompakt, a szerkesztés során sem éreztem, hogy hol az eleje vagy a vége, viszont a múlt péntek ilyen szempontból sokkal jobban sikerült, plusz hála Szandra külső megfigyelésének kaptam extra instrukciókat is. 

Szólj hozzá!