Kutyáim és a sport

Győzelmi fotó a Babás szerköveknél, mert megtehetjük :)

2020/07/02. - írta: Vikkus

Cserkúton élünk, egy Péccsel szinte összeépül faluban, mely nem csak a helyiek számára lehet ismert, hiszen sok túrázó talál itt kulcsosház vagy egyéb szállást mecseki kirándulásai idejére. Ehhez a térséghez közel esik a Mecsek Nyugati oldala, és több jelzésen is fel lehet menni a hegyre, ahol aztán az útvonalak kusza hálóiban elnavigálhatunk gyakorlatilag bármerre. 

mecsek-babas-szerkovek-trail-running-beauceron.jpg

A Babás szerkövek különleges legendáriummal bír, a furcsa alakú homokkövő sziklák lentről figyelve, mintha kővé vált emberalakok lennének, innen erednek helyi mítoszok a kialakulásukról. A neve mindazonáltal pogány áldozati helyként való funkciójára utal, amit a szikla szélén állva nem is nehéz magunk elé képzelni, ezen a fantasztikus helyen, a fél környéket belátva minden sámán azt gondolhatta, hogy itt közelebb érnek szavai az istenekhez.

view-mecsek-babas-szerkovek-hiking-beauceron.jpg

És mindez itt van tőlünk egy köpésre - mégsem túráztam még otthonról fel ide soha (más irányból már rengetegszer). No jó, a soha az másfél év, de akkor is furcsa, valahogy elmaradt. A héten viszont felugrottunk egy reggel Bubival gombát keresni, Petőcz aknáig mentünk autóval (aminek szintén érdekes története van), ez nagyjából 5 perc kocsiút, majd innen szoktunk elindulni a kedvenc útvonalainkon, általában É-Ny-i irányba, vagy teljesen É-ra, Abaliget felé, ám ezúttal megnéztem mi esik jobbra, azaz délnek. Nem sokat sétáltunk az erdei úton, mire átváltott a piros négyzet jelre, én pedig szeretem a jelzett utakat, azon folytattuk. Gombát nem találtunk, száraz volt az erdő, viszont úgy vitt magával a túra flow, hogy nem volt kedvem sem megállni sem visszafordulni, meg akartam nézni hova visz az ösvény. Egészen más volt így, csak kalandozva sétálni az erdőben, mint mikor előre tervezek, számolok, csak vitt a lábunk, fotózgattam Rebit a szép sziklákon, utunkat keresztező kidőlt fákon. Aztán már olyan sokat haladtunk lefelé, hogy kezdtem aggódni - ezt meg kell mászni hazafelé - és egyébként is tudtam, hogy a négyzet településre visz, nem akartam elmenni Kővágószőlősig, vagy éppen Cserkútra a kocsi nélkül, így mikor útba akadt egy piros kereszt jel, éltünk vele. A keresztekkel vigyázni kell, mert az mindig "átvágás", és most is egy masszív kaptatóra irányított. Miután mentünk fél órát vertikálisan átpártoltunk a piros háromszögre. Ez a jel korábban is keresztezte már a piros négyszöget, de tudván, hogy a háromszög mindig hegyre visz, akkor ódzkodtam tőle, mondván nem akarok mászni... hahaha... Szóval miután a kereszt megszivatott és másztunk egy jót, követtem a háromszöget, mondván ennél rosszabb nem jöhet, és mikor kezdett ritkulni a lombozat, már sejtettem, hogy hol járok. És nemsokára már megpillantottam a kilátást, az alattunk fekvő Dél-Baranyát, akkor már tudtam, hogy nemsokára egy kilátónál leszünk. 

mecsek-view-babas-szerkovek-hiking-beauceron.jpg

A Babás szerkövek végig szegélyezik a piros háromszög jelzésnek ezen szakaszát, több helyen is ki lehet lépni a sziklákra megcsodálni a fantasztikus kilátást és készíteni néhány vagány fotót, mi két ilyen helyet néztünk meg, és hívogatott volna a harmadik is, ám nem volt nálam víz és már délre hágott a nap, iszonyú hőség volt, és Rebinek sincs vize. A sziklák nyomják magukból a hőt, így a fotókért sem volt oda a Bubi, visszafordultunk és a piros háromszögön maradva mentünk egészen a négyzetig. Megállapítottam, hogy ha kihagyjuk az "átvágást" akkor sokkal kevesebb a szint, és már körvonalazódott is, hogy legközelebb erre jövünk futni. 

babas-szerkovek-trail-running-beauceron.jpg

Úgy éreztem két hét pihenő és háromnegyed doboznyi kollagén már elegendő volt ahhoz, hogy kicsit helyrejöjjön a visító bal térdem, ezért tegnap megkockáztattam egy kocogást. Kényelmes tempóban jártuk meg a piros négyzet - piros háromszög útvonalat a sziklákig és vissza. Fantasztikus volt! Isteni a táj, trükkös de nem nehéz az ösvény, nagyon hangulatos, 5,6km-re 250m szint jut, ami pont elég ahhoz, hogy elkezdjem újra szokni de még ne nyírjon ki, és felfelé húzott a látványos győzelmi szelfi gondolata, mert tudtam, hogy most kicsit oldalról fog sütni a nap és kivételesen élvezhető fotót tudok készíteni telefonnal is. Hazafelé pedig már javában csak lefelé mentünk, a végét meg is húztam egy kicsit, és kellemesen kifáradva, izzadtságtól csöpögve értünk vissza Petőczre. Kiváló újrakezdő futi volt, jövünk még erre.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sportinchaos.blog.hu/api/trackback/id/tr5215978522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.