Edzések és hétköznapok

Nyáj megállítása mozgásban: szabályosan, elegánsan by Rebelle

2018/03/16. - írta: Vikkus

Az utóbbi hónapok munkája erről szólt... nem akarok  ismét ötmilló linket beilleszteni, legyen elég a legutóbbi, melyben már beszámoltam az első sikerekről: a jég megtört, és mivel mindkét kutyámnak egyszerre esett le a feladat megkockáztatom, hogy nem rajtuk múlott. Ahogy a múltkori opuszban írtam, ez a kompromisszum eredménye, mikor nem vasfegyelmet vártam tőlük, hanem megoldást. 

beauceron-herding-training-gardiens-du-chaos_1.jpg

A nyáj megállítása több módon is lehetséges, a legegyszerűbb - ám korántsem elegáns - megoldás az, ha a nyájat megkerülve a kutyát hagyjuk, hogy a menetiránynak megfelelő oldalra kerüljön balanszolás közben, majd fektetjük. A B verzió az, amikor a kutyát menet közben előre hívjuk, majd a lábunknál fektetjük. A behívásként értelmezett előrehívás nálunk elég nehézkes volt, jutifalattal illetve labdával értem el, ami azzal járt együtt, hogy a kutyák leváltottak a birkáról és egyenes vonalban a legrövidebb úton - akár a nyájon keresztül - jöttek lábhoz. Ez eggyel nehezebb kivitelezése a feladatnak, de még véletlenül sem elegánsabb, vagy maximum akkor ha jó ütemben tudtuk hívni a kutyát a balanszának azon pontján, ahol épp nem tartózkodott a köztünk lévő légvonalban egyetlen birka sem. Nem tartom kizártnak, hogy behívás-vonalon maradva is meg lehetett volna tanítani ezt a fajta előrehívást, de mi végül egy másik utat választottunk. 

beauceron-herding-training-gardiens-du-chaos-rebelle.jpg

Mivel amúgy is az irányok stabil ismeretén és betartatásán dolgozom most már régóta a kutyákkal, ezért én ezt a verziót dolgoztam tovább a megállításra is. A kutya irányba küldését akartam fixálni, hisz elméletben ha én elküldöm jobbra (come bye) akkor neki addig kellene jobbra menni, míg mást nem mondok: eléri a megfelelő pontot a lábam előtt és fektetem. Elméletben... gyakorlatilag ha nincs előttem birka, akkor egyik kutyámnak sem esik jól, hogy teljes kört fusson a nyáj körül, azaz megkerüljön engem. Mintha láthatatlan védőburok venne körül, az utolsó előtti méteren megfordul és visszamegy hátra. Bár Rebelle-nél tényleg igyekeztem megtartani a teljes kerülést, elég volt egy-két tréning, amikor nem hagytam, és most már őt is tüzes vassal kell előrezavarni. 

beauceron-herding-training-gardiens-du-chaos-rebelle-troupeau.jpg

Sokáig tréningeztünk hát arra, hogy menet közben irányba küldtem és bottal-palackkal hajtottam őket előre, míg végül legutóbb megtört a jég. Én elhagytam az irányokat, ők pedig megértették, hogy mi a feladat. Most ezt erősítettük tovább, valójában nem szólt másról a legutóbbi kaland, mint egyenes hajtás - és hogy a birka ne lépjen a sarkamra - megállítás, elindításnál irány gyakorlása, óvatos kifutások (a helyes irányon van a hangsúly, nem a kifutáson vagy a behozáson) és persze akadályok, mert anélkül azért tényleg uncsi. Rebelle-lel még egyes osztályban indulunk, azaz sima egyenes haladásban kelünk át az akadályokon, nem kell elhajtással trükköznünk, viszont ilyen feladatnál sem árt, ha az akadályok természetét (meg a birkáét benne) ismeri. Így elkezdtük gyakorolni a "MENJ KI!" parancsot, azaz hogy dolgozzon kívülről. Mivel viszont szeret futni így arra is figyelnem kell, hogy ne kezdjen el körözni az akadály körül (volt egy nagyon vicces hídon áthajtásunk Szfváron, amit nem szeretnék egyetlen versenyen sem megismételni), illetve ő is kelljen át rajta (pontlevonás, ha nem teszi). 

A videó magyarázatát azzal kezdeném, hogy a szaporcai nyáj sötétebb oldala (nem vagyok rasszista de tényleg, de ezeknél a kormos rackáknál elfogy a cérnám) finoman szólva nem túl higgadt... Ezt a menős nyájat kezdtem el megdolgozni a futósabbik kutyámmal mindkét fél friss, pihent állapotában, teljesen szándékosan. Két hét múlva Svájcban versenyzünk, és szeretném, ha megtanulnánk kezelni a rebbenő birkát is. Bár nem lett túl elegáns az első néhány perc, azért kiemelném, hogy a kutya magához és a birka jelleméhez képest rendkívül jól dolgozik. Még mindig ide-oda pattogva balanszol gyorsított tempóval, viszont a hátam mögött marad a nyáj (legalábbis a munkánk 80%-ában). 

A menet közben megállítás bevallom nem sikerült minden alkalommal olyan szépen, mint 0:46-nál, de ha egyszer 20 perces anyagot vágok össze 3-ra, akkor inkább a mutogatni-valót hagyom benn :) . 

A corridor - folyosó (nem tudom mi névvel illessem :D ) akadálynál látható a bizonyos 'futom a köröket ha kell- ha nem' de szépen sikerült irányba tenni, lelassítani. Nem bánom, ha az akadályon áthaladásnál kívülről is dolgozik, hisz szűkebb akadálynál néha kívülről kell megpöckölni egy-egy háttal álló birkát. 

A második megállításunknál már látszik az a bizonyos visszafordulás. Több ilyen megállítás is volt a tréning során, de vagy kitakarta a nyáj, vagy nagyon messze voltunk, így a vidibe nem került bele. 

A menet közben állítás - ez esetben a kutyára értendő - ez a büszkeségem Rebinél. Poginál is kezdem elhagyni a fektetést, de sajnos az "ÁLLJ!" parancsot még nem teljesíti elég stabilan, így néha muszáj fektetnem. Rebelle-nél a kezdetektől fogva csak állítottam, rá bízva, hogy hogyan teljesíti. Mint az látható volt a két nyájkerülésnél, néha lefekszik, de a cél az, hogy állva is stabilan maradjon míg más utasítást nem kap (vagy míg a birkánk el nem akar szökni). 

Még van két pihinapom a szaporcai versenyig, esélyes, hogy mindkét nap lent leszünk, hogy tovább csiszoljam a lány pause-gombját, de legalább egyik nap biztosan. Utána pedig meglátjuk hogy muzsikál majd élete első FCI IHT versenyén. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sportinchaos.blog.hu/api/trackback/id/tr8213742790

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.