Edzések és hétköznapok

Lassítás és fókusz, avagy újra a pályán

2018/01/31. - írta: Vikkus

Hosszú kihagyás van mögöttünk, ami csak részben köszönhető az ünnepeknek (mert ugye szeretünk mindent erre fogni), javarészt a kiskutyák melletti teendők szívták el az erőmet és a szabadidőmet (note to self: legközelebb 8 hetes kor utánra pozícionálni másfél hét szabit!). Nagyon vártuk már ezt a székesfehérvári szeánszot, részben mert találkozhattam újra Sethivel, és Amináékkal is, de főleg azért, mert nagyon régen nem tréningeztünk itt. Meg sehol máshol sem. 

Mivel ez egy amolyan "back on track" napnak készült, így nem is terveztem videót készíteni, de az tőlem is túlzás volt ,hogy teljesen otthon hagytam a fényképezőt... Szerencsére Amina gazdija megmentette a napot egy sokkal jobb masinával, így a dokumentáció ezúttal nem mozgókép lesz, hanem Császár Vera hangulatfotói:

berger-de-beauce-gardiens-du-chaos.jpg

Pogóval nem volt más terv, mint visszarázódni. Tudjuk, hogy nagyon vehemens, és ha sokat kell pihennie, akkor nekem is sokat kell vele veszekednem, de most egész hamar letudtuk a szokásos "deakkorisazleszamiténakarok" szájkaratét, és szépen beállt mögém. Semmi mást nem gyakoroltunk, mint az egyenes haladást és a megállítást. Bármilyen furcsán is hangzik, a sima, végtelenül unalmas egyenes haladás, avagy "együtt hajtás" az egyik legnehezebb feladat a plafonig triebelt, pörgős kutyáknak, hisz az általuk legjobban kedvelt zúzás helyett itt csak bandukolni kell előre minden izgalom nélkül. Örök problémám, hogy a lányaim nem tudnak lassan sétálni, de komolyan, egyik sem... Pogo ott tipeg a birkák seggében, majd mikor már nem bírja cérnával kifordul és fut egy levezető kört, majd visszaáll a birka mögé. Mivel a hátam mögött történik, ezt elég nehezen tudom korrigálni, főleg így, hogy rohadt mélyen beleégett a fejébe. Azon kívül, hogy bután néz ki, ráadásul mikor visszaérkezik, egy plusz nyomást ad a birkára, így az együtt hajtás feladat sem lesz tökéletes. Már gondolkozom hogyan tudnék visszapillantót szerelni a fejemre, hogy lássam a stikában elkövetett baromságait, de az biztos, hogy a következő hetek témája ez lesz. Március végén Svájcban indulunk, és jó lenne ezt addig kiszedni belőle. 

beauceron-gardiens-du-chaos.jpg

Rebelle-lel hasonló volt a program, bár Gabinál adva van rengeteg akadály, ez alkalommal vele is csak az együtt hajtás és a megállítás volt porondon. Anyjához hasonlóan fizikailag képtelen lassan menni, ellenben díszkörök helyett csak veszettül rohanva balanszol, ami egy fokkal mégis jobb, mert legalább nem tesz hirtelen nyomást a birkára, megmarad a "balansz". A karám volt az egyetlen akadály, amit mindkét lánnyal teljesítettünk, Gabi jelezte, hogy ezek a birkái nem nagyon szeretnek kijönni onnan, ezt nagyon jól jelezte nekem is a tény, hogy még Poginak is be kellett menni hozzájuk, holott általában elég, ha a karámon keresztül rájuk néz... Rebinek is be kellett mennie, de erőszak nélkül kifáradtak a barik. Gabi mondott egy olyan kihajtási feladatot, ami némileg új lesz: kapunyitás után a kutya kívül marad, a felvezetőnek pedig el kell távolodnia 10-20 lépést, majd a kutya egyedül kihajt és a felvezető lábánál megtartja a falkát míg a handler becsukja a kaput. Ezt kipróbáltam mindkettővel, de nem volt vele probléma. A megállításról Poginál nem írtam, de ugyanígy zajlik: menet közben adom ki az irány parancsot a kutyának, egyszer jobbra küldöm, egyszer pedig balra. Az elmúlt időszakban mindkettővel rongyosra gyakoroltuk a nyáj teljes megkerülését (tehát ne csak a balanszpontig jöjjön, hanem kerüljön meg engem is), így jogosan vártam ezt el tőlük, mégis mérsékelt volt a siker. Jobbára megértették, de többször kellett bottal mutogatnom merre van az arra. Ennek is megvan a konklúziója: visszalépünk az alapokhoz, és legközelebb Szaporcán ismét csak a nyáj közepén állva, jutifalattal küldöm őket jobbra meg balra. Nem sietünk sehova, az akadályok javát már úgyis ismerik, a lényeg az, hogy ne csak őrült hadonászással és a torkom véresre üvöltésével tudjuk megcsinálni azokat, hanem szépen, okosan, elegánsan is. 

Mivel a lányok gyengesége nem csak a terelésre korlátozódik, hanem az élet minden területén kapkodnak és túlpörögnek, így kihasználtuk a lehetőséget és segítséget kértünk Verától (Viki is Alice-szel, de ő más témában). Mutatott egy nagyon egyszerű koncentrációs feladatot, így Rebszivel most erre gyúrunk esténként. Sikerült egymás után háromszor is belenyúlni szórt fókuszú kutyákba (Rivinél legalább a karakterteszt lévén tudtuk előre), de Pogó kapcsán tudom, hogy ez nem kőbe vésett tétel, a fókusz képes javulni, és Rebelle-nél látom, hogy szegény kutya próbálja jól csinálni, de egyszerűen annyira szétesik, hogy a végén ő maga sem érti, mit csinál. Jó példa erre, hogy elküldöm irányba, rossz felé megy, és bár 70km/h-val veszi be a kanyart, egy "NEM JÓ!" után már driftelve fordul, és jön vissza hozzám. Nem indul el újra, nem fut díszköröket, ő jól akarja csinálni, csak annyira igyekszik, hogy rengetegszer hibázik, a hibáktól pedig ideges lesz. Nem megy le a pályáról, nem durcizik, nem erősködik, mintha inkább kétségbeesne. Kell neki a vezetés, így a benne rejlő ösztönöket és megfelelni vágyást - "will-to-please" - használjuk ki, és segítek neki, hogy jobban tudjon figyelni. Lesz vele munka, de a meglévő erényei és az elemi erő, amit képvisel mindenért kárpótolnak, egyszerűen imádom nézni a munkáját...

beauceron-gardiens-du-chaos-berger-de-beauce.jpg

Amina eddig más trénereknél edzett, ahol az önkontrollján volt a hangsúly, viszont jóval kevesebb birkával dolgozott. Gabi más - IHT - oldalról közelítette meg a dolgot, és a stabil balanszra fektették a hangsúlyt, és hogy önbizalmat adjanak a másfél éves kamasznak. Ami a nap második tréningjére gyönyörűen összeszedte magát, gyönyörűen balanszolt. Jó nézni a gyerekeket, ahogy nő be a fejük lágya, remélhetőleg idén ő is le fog tudni munkavizsgázni. 

Alice is, Nova is pályára lépett még aznap, de az ő képeik még feldolgozás alatt vannak. Alice feladata nagyjából hasonló volt, mint Amié, megspékelve a karámból kihajtással, amit a szaporcai rackák nagyon megnehezítettek neki legutóbb. Bár Gabi birkáinak nincs szarva, mint írtam, ők is felkeményedtek a karám védelmében, és elsőre bizony Pogi segítsége kellett Allynek a kihajtáshoz. Második körre frissebb birkával Alice is szépen megoldotta, de a feladat valószínűleg okoz még nekünk fejtörést. A balansz, együtt hajtás nála is szépen alakul, az irányokat egyre jobban tudja és teljesíti, néhány akadályt is használtak már, szépen ügyesednek. 

Nováék továbbra is ugyanazt gyakorolják (távolság, és egyéb collecting stlye dolog, amit nem értek és nem is ismerek), illetve az április végi farm trialra készülve néhány akadályt is útba ejtettek. 

Összességében jól zártuk a napot, bár Viki megjegyezte, hogy a második kör senkinek sem lett olyan, mint az első, azért én elégedett vagyok, ez egy jó kezdet volt az évre, és néhány nap múlva Szaporcán újra karámba lépünk, hogy felvegyük a fonalat és folytassuk a munkát. 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sportinchaos.blog.hu/api/trackback/id/tr4913619688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.