Edzések és hétköznapok

a lógásról

2012/11/27. - írta: Vikkus

az egyik legpraktikusabb, gyakorlatilag bárhol elvégezhető edzésmód a lógatás. a kitartást, fogáserősséget, fogóstílust javítja, erősíti a nyak, a hát, a has izmait, és a hátsó lábakét (ha úgy van elhelyezve), jó lefárasztási mód a mellső láb kisebb sérülése esetén (pl. leszakadt köröm, vagy hasonló batagell dolgok, komolyabb sérülésnél SEMMILYEN edzéssel ne zaklassuk a kutyát), esőben/sárban, vagy ha nincs időnk/lehetőségünk más mozgatásra (pl. mikor a minap én sántultam le).

a lógáshoz szükség van néhány kellékre, de ezek könnyen beszerezhetők, vagy elkészíthetők. először is kell egy olyan tárgy, amit a kutya megfoghat. ez lehet erősebb bőrdarab, harapópárna, harapóék, tűzoltótömlő, vastag kötél, gumi, stb. lényeg, hogy a kutya fogazatában ne okozzon kárt, puha, de erős legyen, és elégséges méretű ahhoz, hogy a kutya teli fogást találjon rajta. egy vékony kötélen könnyen lehet, hogy csak "utazni" fog (a szemfogait megakasztja és nem használja a rágóizmait). a legjobban a harapópárnát szeretem, aminek 3 füle van, így a középsőtől fogva könnyedén tudom rögzíteni, az anyaga eleve erre a célra van kitalálva, tehát nem károsítja a fogazatot és megfelelő fogást tud tartani rajta a kutya. használtunk már hurkát is, de mivel azt csak a két fülénél fogva lehet rögzíteni kicsit több macerával járt, egy idő után leszoktam róla. nagyon sokan használnak autógumit, de én ezt nem ajánlom! olyan fémszálak vannak benne, amik egy idő után a kutya foga alatt felszínre kerülnek és sérülést okozhatnak. a kerékpártömlővel nem tudom mi a helyzet, bár én azt a vékonysága miatt hanyagolnám inkább. a vastag edzőkötelek (humán edzésben is szokták használni) teljesen jók (bár szvsz azokat sem olyan egyszerű rögzíteni), még a nyálat is felszívják, ezzel könnyítik a kutya dolgát. a tűzoltótömlő a vastag kötelekkel pont ellentétesen működik: a nyáltól csúszós lesz, ezáltal erősebb fogásra sarkallja a kutyát. a két felület egyaránt jól használható, ha ésszel fogunk neki (lásd később).

a rögzítésre is elég sok lehetőségünk van, én egyszerű bálamadzagot használok (a körbálákhoz valót, nem a vékonyat!), ebből sok van itthon és nem kár érte, ha összegubancolódik, csak levágom egy bicskával (én már csak ilyen késes lyány vagyok). régebben autós vontatókötelet használtunk, ez gumis volt, tehát önmagában is rugózott, ám egy év alatt ronggyá használódott, majd egyszer csak elszakadt... szükséges, fontos, hogy a felkötött harapó tárgy ne sziklaszilárdan legyen rögzítve! minimális rugózásra szükség van, különben egy lendületes ugrás könnyen sérülést okozhat! e célból a legolcsóbb megoldás keresni egy fát (esetünkben a cseresznyefa a kert végében), és kiválasztani egy szimpatikus, kb. kar vastagságú ágat. rácsimpaszkodunk, és ha elbírja a súlyunkat, akkor tuti, hogy a kutyát is el fogja, illetve így rögtön a rugózását is látjuk. ha nincs fa, és valamilyen merev függesztést kell használni, akkor érdemes beruházni rugalmas kötélbe, vagy olyan tárgyat felszerelni fogásra, aminek van némi rugózása.

a lógatással amilyen egyszerű dolognak tűnik, olyan sokat lehet trükközni: a harapótárgy magasságával, minőségével is tudunk játszani. ha a kutya hátsó lábai leérnek a földre, akkor azokkal is gyúrja magát fölfelé, ekkor is dolgoznak már rendesen a has és a hát izmai, viszont ha teljesen fölemeljük a földről, akkor már szinte a teljes munka áthelyeződik a törzsre. aki látott már pitet lógni, az tudja, hogy a kutya nem csupán "lóg", mint az impotenseknek az a bizonyos, hanem aktívan dolgozik, küzd a játékáért, és a teste közben kígyózik, forog, körbe-körbe. ha a fárasztáson kívül egyéb célja is van a lógatásnak, akkor oda kell figyelni a harapás minőségére is, ugyanis egy idő után az őrző-védő képzésen jól harapó kutyák is hajlamosak lehetnek levegősen fogni, vagy utazni. ilyenkor eresztetni kell és új fogást adni. a kutya nem hülye, egy idő után felfogja, hogy ha nem fog rendesen, akkor eresztenie kell. tapasztalat, hogy ha a hátsó láb leér, akkor gyakrabban fordulnak elő ilyen hibák, ugyanis a kutya tudja, hogy van lehetősége korrigálni, láttam már olyat, hogy először tisztán fogott, majd lecsúszott a párnán és utazott, majd lökött magán egyet, rágcsált néhányat és újra telit fogott. ok, hogy saját magát kijavítja, de ezt nem szerencsés hagyni (abban az esetben, ha fontos a szép fogás őrző-védőn). ha nem ér le a lába, akkor nem tud korrigálni, mindenképp új fogás kell neki. a harapótárgy bevonatáról már esett szó, ez (is) szoros összefüggésben van a lógatás hatásfokával. a nedvszívó tárgyat a kutya tovább tudja fogni, tovább marad a levegőben, ám nem használja olyan erővel a rágóizmait, míg a könnyen nyálasodó, csúszos tárgyat erősen kell fognia, viszont így értelemszerűen hamarabb fog fáradni. a kutya egyéniségét is figyelembe kell venni ilyenkor, hisz minden ezdésmódnál fontos az, hogy sikerélménnyel záruljon a kutya szemszögéből. az ilyen csúszós (fogáserősítő) tárgyakkal tehát csak rövid ideig, fokozatosan építve érdemes lógatni, illetve a kétféle tárgyat és a többféle magasságot variálni.

nálunk elvárás a fegyelem, így a lógatásnál is vannak szabályok. a kutyák már tudják, ha ilyen mókák jönnek, így bekapcsolni már nem kell őket, míg lesétálunk a kennelektől a kert végéig, már jól fel is pörgetik magukat. ilyenkor nem szoktam őket lábhoz parancsolni, de általában ott jönnek... a fa előtt néhány lépéssel fektetés, és szigorúan ott is kell maradni, míg én kötözgetek (itt már általában hangos a méltatlankodás), aztán vissza a kutyáért, lábhoz igazodás és láb mellett megközelítjük a tetthelyet. közvetlen fogás előtt a kutya lábnál ül, az arcomat nézi, majd parancsra felugrik a párnára. ha menet közben eresztetni kell, akkor egy erősebb rászólás működni szokott, ha ez nem, akkor a szeme elé teszem a kezem, ez a legsúlyosabb fenyegetés, amire eddig szükségem volt, de vérmesebb piteknél már kellhet a feszfa is. a következő fogás előtt ugyanígy elvárom a szemkontaktust. ez ad egy kis szusszanásnyi időt a kutyának és erősíti az én tekintélyemet. a türelmes várakozásért pedig a jutalom az újabb fogás.

ismétlem, a legfontosabb a sikerélmény, ezért a lógás végeztével a kutya nyerje el a játékot! én azt szoktam csinálni, hogy egy félmasnival rögzítem a fára a bálamadzagot, és mikor úgy látom, hogy elég a jóból, egyszerűen, egy mozdulattal kioldom a csomót, és a kezemben tartva szépen leeresztem és a kutyának adom. persze a kutya nem hülye, ha csak akkor nyúlunk a csomóhoz, mikor nekiadjuk, akkor hamar összeköti a két dolgot, ezért érdemes lógás közben többször molyolni a csomó körül. a karabíneres megoldásnál csak azt látom járható útnak, ha eresztetjük a kutyát és így adjuk neki, vagy esetleg egy mozdulattal oldható karabínert használunk. ezt mindenkinek magának kell kitapasztalnia. a játékot aztán hagyom, hogy a kutya elvigye a helyére (akárcsak őrző-védő után), majd mikor már a biztonságos, nyugodt helyen vagyunk (kennel, box, stb) akkor egy idő után el fogja engedni (vagy ha olyan, akkor ad abszordum, el kell venni tőle), kicsempészem a kennelből, és lemasszírozom.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sportinchaos.blog.hu/api/trackback/id/tr605995701

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.