Edzések és hétköznapok

Pogo

2012/06/10. - írta: Vikkus

örülök, hogy mentünk a megérzések után. Pogács tiszta anyja, tündéri jellem, értelmes, figyelmes, ragaszkodó, orrbaharapó, apportos, kedveskedő, mosolygós, tündibündi, életvidám, és egot tekintve ráver bizony az anyjára.

no kicsit más téma. mikor elterveztem ezt az almot, vagyis pontosabban az utánpótlás hadműveletet, nem volt kérdéses, hogy két hegyesfülű kutyám lesz a végén. Gábor egyszer kérdezett rá, hogy "biztos?" és én végig halál biztos voltam benne. aztán itt volt Pogesz, édibédi leffentyűkkel, és bizony elgondolkoztam rajta, hogy hogyan tovább. cuki volt, én pedig ráparáztam az altatásra... aztán eljött a határidő, ami kor után már necces lenne vágatni és végül csak feltelefonáltam a környék legtöbbet ajánlott füles dokiját. és most egy kis erősen szubjektív cikkezés fog következni a fülvágásról, mert tudom, hogy ez sokaknak gyenge pontja.

kezdjük azzal, amivel az ellenzők szokták a legtöbbször: minek kell mesterségesen belenyúlni abba, amit a természet olyanra csinált, amilyen? nos, nem a természet adott a kutyának lógó fület, hanem az emberi tenyésztés, a szelekció! nincs egy olyan vadállat, aminek a füle rálógna a hallójáratára, ez természetellenes állapot. a farkasnak, sakálnak, rókának, mind feláll a füle, csak a kutyát vertük meg lógó leffegőkkel. a vágásoknak hagyománya pedig azokból az időkből származik, amikor az emberek még eléggé magasról tettek a külalakra, csak a funkció számított, és leszámítva egy-két fajtát ahol a megfélemlítés volt a kupírozás oka, általában egészségügyi vagy munkavédelmi szempontról volt szó (vagy éppen adózásiról, ugye a bobtailról mondják, hogy az adómentesség miatt vágták a farkát). a saját tapasztalataim is azt támasztják alá, hogy a kutyák általánosságban rosszabbul járnak a lógó fülükkel - természetesen azokra a kutyákra gondolok, akiknek amúgy vágni kellett volna. sérülések, legyek kicsípése, fülgyulladás, stb. farok esetében pedig a szétverődés... vannak kivételek, de egy amúgy vágott hagyományú kutya fülével gyakrabban fordulnak elő ilyenek, mint egy spánielével például. aztán sokan a fájdalommal érvelnek. elmesélem tehát, hogy nézett ki ez a mi vágásunk: elmentünk a dokihoz a megbeszélt időpontban, és számítógépen megmutattam neki, hogy milyet szeretnék (sosem vágott még beauceront), vittem Jettát is, hogy pont ilyet kéne, plusz mutattam neki vágási sémát (a régi francia standardből), meg még néhány képet. megállapítottuk, hogy milyen ívű és méretű (2/3-ad alatt egy gondolattal) fület vágjunk, megbeszéltük pontosan hogy fog zajlani az altatás (ez volt ugye az egyetlen kétségem), aztán meg is kapta a kanült. nagyon óvatosan adagolták neki az altatót, végig be volt kötve neki és mindig csak annyit adtak hozzá, hogy ne ébredjen fel. leborotválták a fülét (teljesen, nem úgy, mint Jettáét, mikor levágták), majd sablonnal bejelölte a doki, hogy hol fogja levágni. mi végig bent voltunk, és a partvonalról figyeltük az eseményeket, mutatta, hogyan tudja feltenni a sémát tehát domború vagy homorú legyen (domború!), aztán az egész méretre igazítás alatt kikérte a véleményünket, hogy mennyire legyen íves, mennyire legyen hegyes, stb. ügyelt rá, hogy ne legyenek egyenetlenségek, és hogy mindkét fül teljesen egyforma legyen. ennek érdekében elég sokáig is tartott a dolog (kb háromnegyed óra), de a kutya rendszeresen kapott egy-egy csepp altatót. végül, mikor mind úgy döntöttünk, hogy egyformák és szépek, akkor összevarta, kapott fájdalomcsillapító és gyulladáscsökkentő szurit (két napos), lekötötték szépen a füleit és adtak nekem gyógyszert is egy pár napra ebből a fájdalomcsillapítóból, illetve antibiotikumos kenőcsöt. mire hazaértünk Pogács már futkosott a többiekkel. a kötést leszedve egy napig hagytuk szabadon a füleket, másnap megkötöttem őket. egy hangja nem volt mindeközben, csak a kötés zavarta, az első pár próbálkozásomat le is vakarta magáról, majd szerda estétől csütörtök délutánig szépen rajta maradt a ragasztás (semmi állvány, vagy egyebek, csak összetekertem a füle tövét), és pénteken már stabilan álltak a fülei. most a bal oldali még kicsit dől, és egyszer-egyszer már a jobb oldalit is rajtakaptam, hogy megbillent, tehát nincs kizárva, hogy egy-egy napig még a leírt módszerrel (simán leukosilkkel) körberagasztom a fülét, de a seb tiszta (időnként azért átkenem a kenőccsel), a kutya nem fájlalja (pedig ugye piszkálom és ő egy kölyökkutya), a ragasztót már megszokta, és egy életre megoldottuk a füle kérdését. mások meg a lógva hagyott füleket hónapokig kötözik, porcpuhító krémmel kenik, vagy súlyokkal ragasztják le... mi egy drágább megoldással, de sokkal kevesebb macerával túlestünk az egészen 5 nap alatt. ne mondja nekem senki, hogy ez kínzás a kutyának...

ezzel a húzással pedig elértük, hogy Pogo minden szempontból kiköpött anyja legyen. nagyon durván megváltozott az egész kisugárzása ettől a vágástól, teljesen más lett az arca, a megjelenése, nagyon örülök, hogy bevállaltuk!

Címkék: pogo
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sportinchaos.blog.hu/api/trackback/id/tr995995727

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.