Edzések és hétköznapok

piri - Pogó

2012/04/30. - írta: Vikkus

nem mondom, hogy ennyi volt, de mondjuk, hogy 99,9%, hogy a piroska szuka marad. jellemre ő a legbejövősebb, hogy küllemre milyen lesz, affelől vannak kétségeim, de nem érdekel, belevágok. egyébként az Avantasia nevet kapja végül, a lányoknak szánt nevek közül ez a banda jön be nekem a legjobban. Pogóca legfőbb ismertetőjegye, hogy a farka folyton égnek áll (ez már így elsőre pl. nem egy jó küllemi tulajdonság), folyton jön-megy, érdeklődik, bújik, rág, játszik, fontoskodik, és az arca folyton mosolyra áll. nem tudom, hogy csinálja, de minden képen, és élőben is egy angyali mosoly ül az arcán - így aztán nem is tudok rá haragudni még akkor sem, ha épp véresre harapja a végtagjaimat... nem egy domináns kutya, de nem is bánom, Jetta elég domináns kettő helyett is...

Lila szuka - ő lett volna elsőre a jelöltem, de őt pl. nem neveztem volna Pogónak, nem olyan. domináns, erélyes, megfontolt, harapdálós ő is, de nem annyira izgő-mozgó, mint a piros. amolyan "véletlenül erre jártam, leülhetek az öledbe?" típus, aki aztán olyat csócsál beléd, hogy a könnyed is kicsordul. de csak mert szeret.

Rózsaszin. nagyon tetszik, nagyon szép, pörög, harap, izeg-mozog, és a pirosnál dominánsabb is, de mégis... valami hiányzik. lehet, hogy hülyeség ilyen-olyan belső megérzések alapján másik kiskutya mellé letenni a voksot, nem tudom. ha meggondolom magam az utolsó pillanatban, akkor az valószínűleg őmiatt lesz.

Világoskék szuka. Anna - fotósegédem - kedvence, kevésbé domináns karakter, annyira nem is pörög, mint a piros vagy a rózsa, de azért rá sem lehet panasz, benne van a bulikban, gyűri le a fiúkat ő is.

és a fiúk... itt most még jobban el vagyok veszve. nem is olyan rég, még könnyedén mondtam, hogy félkutyának majd a kékben vagy a zöldben kéne gondolkozni, aztán egyszer csak a barna kan (valamikor a héten) az élre tört, és most ő tűnik a legjobbnak. jól keresztbetett a kis mocsok.

szóval barnika, korábban Málénak hívtuk - ez mindent elmond róla - most meg pörög-forog, harap, jön-megy, a farka az égben egész nap, keresi a tekintetemet, és olyan csibészesen mosolyog, hogy egész nap csak nyünyörgetném.

a kék kan, Yetike, aki sokáig kimagaslóan jónak és szépnek tűnt. most már simán csak jó és szép - a többiek hozzánőttek. ő is domináns, ő is harapdálós, ő is jövős-menős, és ő a leginkább harcias.

Zöld kan, Kormika, a tüneményes pocakpaca. egy nagy, kerek gombóc az egész kutya, és az arca olyan, mintha folyton bánatos lenne, aztán ezzel a kivert kutya nézésével odadöcög az emberhez és szépen lassan az ölébe mászik, majd lerágja róla a ruhát... domináns, de nem az arcoskodó fajta, harapdálós, érdeklődő, magabiztos, egy hajszállal lassabb talán, mint a három másik pasi.

és végül, de nem utolsósorban az elsőszülőtt Fekete kan. akit már nem hívok Apokalipszisnek, mert még az is lehet, hogy ő köt ki Evelyne-nél, és ő az Armageddon nevet választotta a saját pasijának. szóval ő olyan, mint a többiek... domináns (nem tudnék egyébként hierarchiai sorrendet mondani a kanoknál, mind erélyes és kiáll magáért), harapdálós, jövős-menős, hizelgős, akár a többiek. és még szép is...

(utólagos szerkesztés: a képek valamiért már nem jelentek meg, holott az eredeti tárhelyen még láthatók. így töröltem őket, ha lesz kedvem majd felpakolászom őket megint... vagy nem)

Címkék: kölykök
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sportinchaos.blog.hu/api/trackback/id/tr215995739

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.