Edzések és hétköznapok

egy pici lazulás

2011/07/04. - írta: Vikkus

nem akarok gyors egymásutánban tömény témákat postolni, így még hagyom kicsit uramat gondolkozni a következő szakmázós írásán (én aerob-anaerob témára gondoltam, ő viszont a ciklikus edzésre, a sorrend még nem eldöntött, de meglesz mindkettő), addig egy picit lazulunk. szerettem volna képeket tenni megint, de most nem én voltam a fotós, hanem hüllős kolléga, aki elég lazán veszi a fotófeldolgozás feladatát, szóval várunk.

Malomvölgyben jártunk, a hüllős klubbal csak úgy, szalonnázni, és vittük magunkkal alfáékat: Murphyt és Jettát. nagyon jól érezték magukat, Jetit szabadjára is engedtem, Mörfös azért pórázon maradt, de csak a punnyadós időkre, mikor kivittem őket a focipályára labdázni, akkor hagytuk, hogy kifussa magát. nagyon meg vagyok vele elégedve, hiába volt majdnembunyós afférja egy szabadjára eresztett magyar vizslával (drága kiskutya csak úgy odajött hozzánk mindenféle felügyelet nélkül, így ismét nekem kellett megmenteni a más kutyájának életét...), de mikor előkerült a labda, akkor az ominózus kutyától 50m-re simán labdázott, félre se nézett. persze odagyűltek a kiránduló gyerekek (nagyon sokan voltak akkor a parkerdőben), így rövid időn belül rögtönöztünk egy interaktív kutyás bemutatót. igyekeztem magyarázni a srácoknak, hogy egyik kutyám sem fogja őket megtámadni (egymásnak mondogattak ilyeneket, győztem lebacni a fejüket, hogy ne beszéljenek már hülyeséget, egyik kutya se fog itt harapni), de attól még, hogy ilyeneket mondtak persze simán odagyűltek, és vették el tőlük a labdát, hogy eldobhassák. Murphynél kellett az én segítségem is, mert ő visszahozza ugyan, de oda már nem adja csak úgy... (nekem parancsra ereszt, de egy gyereknek nemigen). mondjuk ezt is sikerült játékosra venni, kipróbáltuk hány kisgyerek tudja elhúzni a Mörföst kötélhúzásban. öt is kevés volt... Jetivel könnyebb volt a helyzet, ő bárkinek a kezébe adja a labdát, aki hajlandó rá, hogy utána újra elhajítsa. mutattam vele néhány trükköt is, hát volt ott aztán hűűűű meg hááááá.

délután játszottunk egy második fordulót, Jettát megpattogatattam frizbivel, félelmetes ugrásai vannak (remélem erről is sikerült néhány fotó). frizbit persze nem adtam gyerekkézbe, azt tudni kell eldobni is... lelabdáztatták őket még egyszer (tiszta kényelmes nap volt, kétszer is ellustulhattam a kutyafárasztást), utána mentünk csak haza.

hogy ne legyenek felhőtlenül jó emlékeim, vasárnap mesélte el Áron, hogy mikor elhaladtak a szuicid vizsla idióta gazdái előtt, akkor még azok voltak felháborodva, hogy hát hogy megtámadta őt a sárga kutya, meg aztán a fekete is. jah, Murphy végig hozzá volt kötve pórázzal a padhoz, a Jetta meg megközelítette vagy fél méterre, aztán mikor rászóltam odajött hozzám. nem úgy, mint a vizsla, akit konkrétan le kellett vadászni.

hazaérve aztán elgondolkozotam azon, hogy Ozzyval miért is nem frizbiztem idáig...? jó, volt egy fejlődési időszaka, amikor egyszerűen nem jutottunk közös nevezőre apportilag, de most már ugye pöpec, úgyhogy a válasz: fogalmam sincs. ennek jegyében azóta frizbivel fárasztom, ő meg tanulja a korong repülési sajátosságait. nem mondom, hogy patentül megy, itt is az van, hogy hozzászoktam Jettához, és most meg kell tanulnom váltani... Ozzy lefutja a leggyorsabb dobásaimat is, és azért véti el, mert hátra kell néznie, hogy "hun-e vagy?", és mire meglátja, már lepottyan... szóval következő projekt distance frizbi vásárlás (ami pont kapóra jön, mert az puhább is), meg egy freestyle is a Tyutyinak. a mostani meg megmarad pitesnek, merthogy ez a harapásálló.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sportinchaos.blog.hu/api/trackback/id/tr665995786

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.