Edzések és hétköznapok

ami az egész rendszert hajtja előre...

2011/06/30. - írta: Vikkus

most kivételesen nem az agyra, vagy az akaratra illetve hasonló elvonatkoztatott fogalmakra gondolok, hanem az ételre, hisz "az vagy, amit megeszel".

még Bencével beszélgettünk ittlétükkor a takarmányozásról holtszezonban, edzésidényben, egyéb időszakokban, és a minap felkért Karina, hogy írjak egy cikket ide a felkészítés-versenyzéskori etetésről. írtam már egy rövidet korábban a pit bull terrierekről , hogy kicsit kapcsolódjon hozzá, szóljon most az erőedzések takarmányozásáról. már a piteset is vonakodva fogadtam el, hisz össze-vissza két éve, hogy egyáltalán közelről láttam pit bullt, de elkezdtem átnézni a szakirodalmat, magyart és külföldit és csekkoltattam a cikket olyanokkal, akik azért régebbóta vágják a témát, és senki sem mondta, hogy címeres ökör vagyok, így merem remélni, hogy tényleg nincs benne nagy butaság. persze nem nagyon sikerült objektívnek maradni, minden igyekezetem ellenére azért kiérződik belőle, hogy én személyesen mit szeretek bennük a legjobban, és melyik irányban szeretném látni leginkább őket a jövőben.

no de térjünk vissza a kajához, hisz most erről kéne költenem valamit, ami megintcsak hasonló kétségeket kelt bennem, mint a legutóbbi felkérés, hisz közel sem vagyok a téma szakértője, egyszerűen csak kisérletezgetek, és ami összejön, azt okulásként elmesélem (a téma iránt érdeklődő) másoknak is. szóval olyan szinten vagyunk a takarmányozási szakértelemmel is, mint a felkészítésivel: csináljuk, csináljuk, aztán ha összejön örülünk, ha nem, akkor új utat keresünk.

tehát nálunk így néz ki a vacsi:

mint a kép alján látható, Doro és Junkie itt még elfért a kutyaketrecben, szal nem mai fotó, azóta annyi változott, hogy Junk is közepes méretű edényben kapja a kaját.

ami benne van: borjúhús, rizs, zsír, luposan gelenkkraft (kúraszerűen), immunovet, joghurt és/vagy kefír (már nem emlékszem éppen mi volt), tojássárgája.

azért kényes téma ez az etetés dolog, mert olyan, mint a kiképzés: nincs egységes séma, amit rá lehetne húzni az összes kutyára. mindig lesznek kivételek. Diminek ha a szokásosnál egy kannállal több zsíros rizst adok, már hízik, Pusztának hiába adok húst, ha nem kap 2x annyi zsíros rizst, mint a Murphy, elkezd félelmetes tempóval befogyni, ha Murphytől vonom meg a húst, akkor elkezd kikerekedni a hája és ezzel együtt elfogyni az izmai, és így tovább... hosszú hónapok-évek tapasztalatai télen, off-os időszakban, edzési időben, ami azonnal pici kölyök koruktól kezdődik, és bizony előfordul, hogy mellé nyúl az ember. és ilyenkor kísérletezünk, ebből egy picit többet, abból egy picit kevesebbet. most nagyjából beállt mindenkinek az igénye off és terheléses időszakra egyaránt, illetve a show állatoknál van egy speciális hizlalós diéta is, amivel 3 hét alatt kiállítási kondit teszek rájuk anélkül, hogy különösebben elnehezíteném őket.

hibáink közül a legnagyobb az volt, hogy nem vettük figyelembe a borjhúhús szárazságát... ezt igazából egy kivétellel még egész jól vették a kutyák, de Puszta (az ominózus kivétel) súlyosan befogyott tőle. rizst főztem hozzá akkor is, mint mindig, de hiába emeltem már kétszeresére az adagot, egyre csak fogytak. féreghajtás, menetrend szerint, de semmi parazita, hát mi lehet...? és aztán jött a bevillanás... elekezdtem fokozatosan emelni a zsír szintjét a kajájukban, és hipp-hopp, két hét alatt látványosan rakódott rájuk. ma már a rizs csak azért szerepel a menüben, hogy a zsírnak legyen vivőanyaga. de ha nem ilyen száraz húst kapnának, akkor nem volna szükség se hozzáadott zsírra, se rizsre. bár az is igaz, hogy egy vegyes csirkenyesedékkel nehezebb lenne a hús-zsír arányt kiadagolni a dögöknek.

edzés után ha rendes, teljes vacsit nem is, de a húsadagot megkapják a tisztelt terheltek. ez az egy olyan kajáltatási szabály van, amihez szélben-fagyban-esőben ragaszkodunk, egyébként az etetéssel naturalisztikusan bánunk... van, hogy két napig csak húst kapnak, aztán két napig csak a zsír+rizs kombót, néha este esznek, néha reggel, de általában délben (olyankor mindenki offon van). a luposant kúraszerűen adjuk, az immunovetet főként a hűvösebb időszakokban, almát, meg egyéb zöldségeket idényszerűen. amikor van, akkor kapnak. mivel egész borjakat kapunk, így kapnak rendszeresen (pár hetente) csontot, és belsőségeket is, ezeket igyekszünk egy étkezésre odaadni nekik, a csontot pedig a rendes adag kaján felül kapják.

extra juttatás a borjú feje. ezt vagy Murphy, vagy Dimi szokta megkapni, ez természetesen teljes értékű vacsinak számít, hisz van neki nyelve, rágóizmai és agya is. plusz marha jól néz ki, ahogy a kapuban fekszik az állat és egy másik állat fejét csócsányolja éppen

summázva tehát Pusztát leszámítva igazából létfenntartás szintjén elvannak a kutyák csak hússal+rosttal, edzéskor igényelnek hozzá némi plusz energiát (inkább zsírt, mint szénhidrátot), illetve a direkt hizlalás idejére.

szeretem ezt a fajta diétát, mert természetközeli, és mert nem áll fenn a túletetés veszélye. max a csontot lehet nekik túladagolni, a húst nem (de még a rizst+zsírt sem). nem dagad fel utólag a gyomrában, mint a táp, hamarabb jóllakik vele a kutya, így a gyomorcsavarodás veszélye is kisebb (hallottam már olyan statisztikát is, miszerint bizonyos állatorvosi rendelő páciensei közt a házikoszttal etetett kutyák között egyáltalán nem fordult elő ilyesmi). ráadásul tudom, hogy pontosan miből van amit etetek, és ahogy fentebb is kifejtettem személyre tudom szabni, hogy az adott napon kinek mit és milyen arányban adjak. ha ezt táppal akarnám megoldani, akkor vehetnék élből háromfélét...

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://sportinchaos.blog.hu/api/trackback/id/tr325995788

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.