Edzések és hétköznapok

Helyzetjelentés

2017/11/06. - írta: Vikkus

A nagy csönd ellenére azért élünk és kutyázunk, Rebit újabban scooterezéssel tartom használható szinten (különben nemes egyszerűséggel felrobban), majd hétvégén lesz egy terelős szeminárium Szaporcán, amit már mindketten (mármint Rebelle meg én) nagyon várunk. Addig is puppyspam, ez itt a két gazdikereső leányunk (nem, nem is titkolom, hogy ez egy hirdetés), egyiknek két szimpla, másiknak egy szimpla/egy dupla farkaskarma van, és bár imádnivalóak és gyönyörűek emiatt egyikük sem tenyészképes. Erra brutál nagy, határozott, kemény, morgós (2 naposan már lemorgott minket), Élégie nyugis, közepes, de gyönyörűszép:

elegie3.jpg

és Erra: 

erra3.jpg

Minden infó & kontakt a facebook oldalon!

Címkék: kölykök
Szólj hozzá!

Away, come by: az iránybaküldés művészete

2017/10/21. - írta: Vikkus

Valójában nálam ez "JOBB" és "BAL", az originál "WALK ON"-t pedig lecseréltem a "LASSAN"-ra, hisz egyenes haladásnál eddig is legfőképp ezt hallották tőlem a lányok. No de lássuk a lényeget, hogyan tanítjuk, és mikor mondható el, hogy a kutya tudja is? 

beauceron-berger-de-beauce.jpg

Néhány kör balanszolás után hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a kutyánk tudja az irányokat. Erre szokta a trénerünk, Gabi azt mondani, hogy ok, akkor menj be a birkához, csukd be a szemed, rakd zsebre a kezed és küldd irányba a kutyát... Ja, hogy kell a testjel...? Akkor nem tudja!
Szóval nézzük a precíz alapozást, hisz eleve azt terveztem, hogy ezt a kutyát most rendesen összerakom, ő abszolult alkalmas is rá, szóval még a gyengeségeivel sem küzdenem, ideális helyzetben vagyok. A terelés alapja a balansz, az irányok, és a megállítás. Ha ezek megvannak, akkor igazából az elhajtás van vissza, meg a rutin, a feladatok ismerete, de a sorrend az iménti. Hajlamosak vagyunk a dolgot a bulizós részéről megfogni, azaz akadályokat teljesíteni, mert nekünk is az a poén, és őszintén szólva a kutyának is, de amíg az alapok nem fixek, addig ez csak hazárdjáték. 
 
Az irányok tanításához statikus nyájra van szükségünk, tehát az az ideális, ha nem futkos el, képes szépen nyugiban maradni. Lehet akár fáradt csapat is, sokat piszkálva úgysem lesz, sőt, ha elég ügyesek vagyunk, tudnak majd békében legelészni is. Szerencsés, ha van virsli és kellhet a bot is, a nyájat pedig olyan helyen kell megállítani, ahonnan nem próbál elszökni. Először még beálltam a kutya elé szöget zárva, blokkolva a mozgását és úgy adtam bottal jelzést az irányokhoz, lényeges, hogy nem csak a felvételi pontig küldtem, hanem változatos helyeken állítottam meg, illetve néha egész köröket (többet is egymás után) kértem tőle. Nem mindig szeretnek a kutyák a felvezető előtt elfutni, főleg, ha mélyen beléjük vertük a kezdet kezdetén a balanszot, de még Rebi is hajlamos leállni, mikor elém ér, pedig nála a "szabadság elvét" vezettem be ezen a téren. Erre a bevett módszerünk, hogy mielőtt lefékezne a kutya a mozgási ívén eldobom a virslit, és folyamatosan adom a bot/kéz/hangjelet a továbbhaladásra. Hogy egyszerűbb legyen, itt egy oktatóvidi Jettával:
Ha nagyon gyakran megakad, akkor nincs is más cél, minthogy teljes kört fusson a kutya, ha ez már megy, akkor jön a következő lépés: a nyáj közepén állva adom ki a bot/kéz/hang jelzést, még teljes testtel belefordulva. Ha eddig nem is, itt már elbizonytalanodik a kutya, hogy egyáltalán merre induljon, de a virsli sok mindenből ki tudja őket zökkenteni, a jó irányba indulás esetén az íven elé dobom a kaját, és máris nagyobb az önbizalma. Ha ez is könnyedén megy, akkor fokozatosan elvesszük a testjeleket, a váll már nem mozdul, csak a botot teszem ki, és a hangjelzésre fókuszálunk. Mivel az állítás legalább olyan fontos, mint az irányok, így minden iránynak állítás a vége, és minden sikeres állítást le is jutalmazok, ennek eredménye, hogy most már egész gyorsan hajlandó megállni Rebszike is, bár a helybenmaradással még vannak problémái. 
A pro fokozat pedig az, amikor állsz a nyáj közepén, két kezed a boton, majd mondod az irányt. A legutóbbi tréningünk végén Gabi végignézte, ahogy botjellel kerül és áll Rebi, majd megkért, hogy kövessem el a fentieket. Biztos voltam benne, hogy valami ökörség lesz a vége, de miért is ne? Megmarkoltam két kézzel a botot, és az esélytelenek nyugalmával adtam Rebinek egy "JOBBRA"-t. Hát beszarás, de jobbra indult! Villámgyorsan le akartam jönni a pályáról, de egy lökött birka bemászott a lábam közé, és míg kikecmeregtem Rebi megindult, és persze belehibázott, szóval muszáj-muszáj alapon mentünk még egy kört, de így is nagy volt az öröm, ritkán fordul elő, hogy Rebelle az eszével kápráztasson el, na...

Következő lépés a stabil állítás, és az irányok elsajátítása kevesebb virslivel (nagyon kitekint ilyenkor a birkáról), később pedig feladat közben is. Mivel a legközelebbi tréning a Szaporcai nehezen terelhető és mellette szaladós birkákkal lesz, nincsenek nagy ambícióim, ha csak annyit elérünk,hogy botjellel irányba halad a gyerek, azzal már elégedett leszek. 

Szólj hozzá!

Herding Paradise Szaporca: upgraded version

2017/10/20. - írta: Vikkus

Az Ős-Dráva Látogatóközpont egy mesebeli hely, de komolyan. Az pedig, hogy megpróbálnak létrehozni egy terelőkutyás bázist, már-már idilli gondolat... hogy mégis miért nem jártunk arra hónapokig? 

blog2.jpg

Annak idején nagyon lelkesen elkezdtük a birkák bekutyázását, nem csupán bocikkal, de az ismerősök is jártak le magyar és angol terelőkutyákkal, tényleg odatettük magunkat, hogy használhatóak legyenek a barik. Csakhogy egy idő után a munkásoknak egyre nagyobb terhet jelentettünk, és nem volt kedvük nagy területet lerekeszteni nekünk a gyakorlásra, csak aprócskákat kaptunk. Mivel nem én vagyok a főnökük, nemigen veszekedtem velük, örültünk annak is, hogy lejárhatunk, így mosolyogva elfogadtuk, majd lassacskán elszoktunk onnan. 50nm placc és 10 pici racka nekünk nem sokra elég sajnos, hiába van festői táj, puha, egyenletes talaj és fém dranka mindenütt. 

dsc02743.JPG

A magyar fajtás verseny után viszont hatalmas változások történtek, közel egy másfél hektár területet kerítettek le vadhálóval és drankával terelés céljára! Ahogy ezt meghallottuk, egy héten belül már lent is voltunk.

aadsc07051.jpg

Első körben voltak fennakadások, a melósok a borderesek igényeire készültek, és hat apró rackát hoztak ki, majd mikor a rosszul bezárt dranka ezeket is megfelezte (szerencsére hazafutottak, nem világgá), elballagtunk a telephelyig (jó 800métere séta) és megbeszéltük a helyi erők képviselőjével, hogy akkor legyen kedves nagyjából kétszerennyit kiválogatni nekünk. 

aadsc07061.jpg

Maguk a tréningjeink nem mentek a legjobban, de ehhez hozzátartozott az idegen pálya idegen birkája is a kezdő kutyáinkkal (merthogy most csak azokat hoztuk), Rebelle irányai és megállítása szinte nulla volt, és Alice is a könnyebbik végéről igyekezett megfogni a munkát. Sikerként könyvelem el, hogy már jóval kevésbé csinálják ezek a birkák az elfekvős drámázást (konkrétan terelés közben lefekszik, mint aki meghalt, majd néhány perc elteltével felpattan és elsétál), viszont ha megmakacsolják magukat, baromi nehéz őket hajtani. Ez volt a mi a legfőbb problémánk, mivel a lányaink úgy döntöttek, hogy akkor átmennek durvába, és Rebinél tűzzel-vassal irtom még az odakapást is. A juhok mentségére szóljon, hogy az első 1-2 órában még normálisan mentek, a fáradtsággal jött együtt a szívózásuk (mint a kerítésre tapadás és a beforgás is). Legközelebbre már megvan a haditerv: még többet hozunk ki, majd a drankák mentén felépített karámokba elpakoljuk őket és váltásokkal dolgozunk. Természetesen most sem hajtottuk őket hülyére, bőven hagytunk időt nekik pihenni, de a mentális teher a legsúlyosabb ezeknek az érzékeny idegrendszerű birkáknak. 
Novemberre elég sok programot terveznek Szaporcára, 4-5 HSDS (borderes) verseny, 11-12 interbreed gyakorlóhétvége. Mi pedig továbbra is megyünk, és próbáljuk kitartásra nevelni a barikat, hogy szépen lassan felfejlődhessen bázis, mert valójában minden más adott hozzá. 

Szólj hozzá!

Trieb meg drive, meg egyéb hülyeségek: avagy miért nem elég az udvar?

2017/10/05. - írta: Vikkus

500nm, 1000nm, sőt, hallottam már nagy dicsekedve a 2000nm-t is elhangzani, mintha ez ugyan jelentene mást is azon kívül, hogy a delikvensnek mekkora területen kell nyírnia a füvet... Erre a csuklóból érkező kedvenc válaszom, hogy nálunk 6000nm a kert, de gondolod a kutyák egész nap ott futják a köröket? 

adsc06742.jpg

Jó, a napi két sétát segít leredukálni, ha van kerted is, de lépjünk már túl a kert és kutya mélyen beégett asszociációján! Egyrészt nem kell minden kertbe kutya, másrészt a kert legfeljebb segít a napi lemozgatásban, nem helyettesíti azt. A mi 6000nm-ünk annyiban segít, hogy a lejtős legelőnkön le tudom labdázni a bandát napi kétszer, így különösebb időpocsékolás nélkül, olykor pizsiben és papucsban lerendezem a kötelező, minimális mozgatást. A MINIMÁLISAT! Hogy mi történik még mellette, arról meglehetősen sokat szoktam regélni (lásd: az egész blog), havi egy vagy két terelés, befigyel néha őrző-védő, engedelmes, frizbi, és futás különböző módozatai (bringa, scooter, vagy canicross), meg az az úsztatás, gumihúzás, no meg a rapid módszereink, úgyis mint peca, futópad, lógatás (ez utóbbi csak Maddox mókája). Ilyen lista mellett érjük el azt, hogy két komolyabb edzés között az egyszerű napi két labdázatatással csönd van, de csak halkan mondom, hogy ha kimarad valamelyik labda, akkor Rebelle hajlamos hajnal fél háromkor ugatva focizni a fém kutyatállal a betonon.

Hajam égnek áll attól is, amikor felhív az egyszeri Józsi bácsi, hogy ő házőrzőt keres. Bocsi, olyanom nincs, nem is lesz. Elfogadom, hogy vannak olyan kutyalekek, akik annyira sérültek, vagy elmaradt a szocializációjuk, hogy teher számukra a külvilág, de ha mód és lehetőség van rá, akkor igenis lásson világot az a kutya, használjuk már valamire azon kívül, hogy összeszaratjuk vele a kertet. A közös foglalkozás teszi társsá a kutyát, nem az, hogy napi kétszer megsimogatjuk a buksiját. És ez csak az az eset, amikor a jószág már véletlenül sem alkalmas arra, amire a fajtája végett kitalálták volna (ilyen szempontból a társasági kutyák tenyésztése mondható az egyik legsikeresebbnek), ha neadjisten még van benne kraft, akkor a helyzet sokkal rosszabb is lehet. 

Nem a levegőbe beszélek, ez akár napokban mérhető, még olyan családokban is, mint a miénk. Mert ugye a terelés csak havi egyszeri kaland, most viszont elvoltunk a lányokkal néhány napot terelőtáborozni, nagyjából a második napra Rebelle a mindennapos hülyeségei javát elhagyta, és szépen lassan a zsizsegést is. Mert tehetek én vele bármit, ha nem célirányosan vezetem le az energiát a terelőkéjéből, akkor spontán kisülések formájában távozik belőle, és így lesz ész nélküli fel-alá rohangálás tereptárgyak (vagy bútorok) legyalázásával, térdek elkaszálása, felugrálás, tállal focizás, stb... 

És akkor ő még egy lájtos eset, ha komolyabb kutya van a kezünkben, akkor a kisülés lehet agresszió is, vagy a kert/ház/ingóságok erős amortizálása, esetleg szökés, és jön a segítségkérés, mert a kedves gazdinak lövése sincs róla, hogy mi történik és miért.

Pedig ez fájdalmasan egyszerű: tudatos fajtaválasztás, és a fajta igényeihez igazodó elfoglaltság, ennyi a kulcs és nem több. Mert kaphatja a Fifista a távnevelést a zinterneten, hogy "legyélfalkavezér" meg a "neveldmeg", miközben azt sem tudja, mire való a kezében lévő állat. Ja, hogy a vizslával tán vadászni kéne...? Hány és hány olyan kutyát látni nap mint nap, akik belebolondulnak a saját pótcselekvéseikbe, amit vagy elnéz a gazdi, vagy inkább eltávolítja magától... Vagy harmadik opcióként felhizlalja mozgásképtelenre. Semmi alázat, semmi önkritika, csak "mertnekemazafajtatetszik" és megveszi. És lesz, aki eladja neki...

Szólj hozzá!

Négy lábbal a legelőn: miért és hogyan állítjuk a kutyát

2017/10/02. - írta: Vikkus

Annak idején, mikor nagyon gyorsan igyekeztünk felépíteni egy-egy kutyát vizsga - sőt, később verseny - szintre berögzült egy-két olyan dolog, aminek nem lett volna muszáj. Ilyen a folyamatos fektetés. 

Van persze előnye a fektetésnek, pl. sokkal stabilabb, könnyebben tartható póz a kutya számára, a birka szemszögéből pedig jóval kevésbé ijesztőnek hat ilyenkor, és nem utolsó sorban az ember jellemzően jóval előbb tanítja meg a kutyáját feküdni, mint állni, a menet közbeni végrehajtásról nem is beszélve. Én is Jettával és Pogival még szigorúan fektettem, majd később kezdtem el két külön parancsot használni ("feküdj" és "lay down"), de sosem lett tökéletes így a munka. Az hagyján, hogy nem maradnak rendesen helyben, de ráadásul a fekvés pozíciójából nagyon könnyen tudnak elrugaszkodni, és szinte mindig repülőrajttal folytatják. A bociknál a legfőbb nehézség a kutyák tempója és ereje, állandóan a lassítással küzdünk, és a tény, hogy minden fektetésből szinte kirobbannak, ezen finoman szólva nem segít. 

beauceron-berger-de-beauce-terelokutya-tereles-troupeaux-herdingdog-gardiens-du-chaos.jpg

Elkezdtem már a legutóbbi tréningeken - mindegyik kutyámmal - hogy fektetés helyett az "állj!" parancsot használom, ellenben nem várok el hozzá fixen semmilyen pózt. A kutya abbahagyja a mozgást, én pedig dicsérem. Pogo és Jetta az ezerszer gyakorolt fekvést, vagy ülést (ezt inkább Jetta) használja, Rebelle viszont elkezdett szépen állni. Mivel erre elég nehéz súlyozottan rádicsérni pusztán szavakkal (a körlöttem álló birka hatalmas ingert jelent számára) így ismét előkerült a jutifalat, sőt, a labda is. Kb két tréningünk telt azzal a mostani tábor alatt, hogy Rebikét jutalmaztam azért, mert megállt. Roppant egyszerűen festett a dolog, mentünk két lépést, "ÁÁÁÁLLJJJ!" és odaosontam, betoltam a szájába a kaját és visszaosontam (ezen a részen gyakran bemozdult, mivel miattam a birka is akcióba lendült). Ha pedig egy feladat során igazán szépen-gyorsan teljesített, a labdát is kidobtam neki. Ebből később továbbléptünk, és trénerünk, Gabi, illetve Míta gazdája, Szandra javaslatára egy új módszerbe kezdtünk: nem csupán állítottuk, lassítottuk is a kutyát. 

beauceron-berger-de-beauce-tereles-terelokutya-herdingdog-gardiens-du-chaos.jpg

Elvittük a nyájat a terület egyik felére, majd elhívtam Rebit, és jó száz méterre a birkától kifektettem. Visszasétáltam a nyájhoz, a birka elé álltam (kisebb az inger) és hívtam. Ahogy elindult, állítottam. Elsőre arra számítottam, hogy elrohan egészen hozzám, és ott áll meg, de legnagyobb meglepetésemre, a kutya, aki egyelőre görcsösen nem hajlandó menet közben feküdni, simán megállt első szavamra (na jó, tett még néhány tétova lépést)! És ez így folytatódott, ahogy elindult, megállítottam, ő pedig a második után már nem is indult el túl nagy lendülettel, a végére már egészen border-osonós lett a mozgása, és szépen finoman ért a birkához. A végén persze nagy juti és újabb labda várta. Ezt kétszer ismételtük meg, nagyon ügyesen végrehajtotta. 

beauceron-berger-de-beauce-terelokutya-herding-herdingdog-troupeaux-gardiens-du-chaos.jpg

Eztán jött a nehezítés, beálltam a birka mögé. Ez hirtelen túl nagy inger volt neki, és bizony nem állt meg, míg oda nem ért hozzám, bár tény, hogy legalább nem volt gyors (mármint önmagához képest). Valamiért ráadásul ívben érkezett, mintha meg akarta volna miattam kerülni a nyájat. Ebből visszaléptünk, és az ezt követő két tréningen csak annyit nehezítettem, hogy nagyon közel álltam a nyájhoz, és hagytam, hogy félig-meddig elém keveredjen egy-egy birka. Már ez is éppen elég nagy inger volt, de még mindig csinálta a kerülős manővert. Viszont mikor két menet közt megfelelő helyre raktam a birkát vele, akkor már egészen kiegyensúlyozott és lassú volt. 

beauceron-berger-de-beauce-gardiens-du-chaos-herding-terelokutya-troupeaux.jpg

Fotó: Császár Vera

Nála már az is lassúnak számít, ha a birka nem kaszálja el a térdem, szóval a tény, hogy simán csak szaporán kellett lépnem az épségem érdekében, már hatalmas siker volt! Közben pedig egyre nagyobb hatásfokkal tudtam őt állítani. Nyilván baromira kipukkant fejben az állat, olyan mentális terhelést kapott, amilyennel ritkán van dolga. A következő tréningek is erről fognak szólni vele, illetve az irányokról. Többször mondtam már, hogy vele nem sietek sehova, addig tart majd a felépítése, ameddig tartania kell, de legyen megalapozva. Hatalmas potenciál van a kutyában, nagyon jól irányítható, meg akar felelni, az ösztönei toppon vannak, de nem száll el tőlük, és nem harapós, minden egyben van nála (és a tesóknál, de erről majd még mesélek!), továbbra is úgy tűnik, sőt, egyre határozottabb a nézet, hogy ő lesz a legjobb versenykutyám. 

Címkék: terelés Rebelle
Szólj hozzá!

Beauceronról szubjektíven

2017/09/26. - írta: Vikkus

Egy kis fajtaismertető 9 év tapasztalat után - szigorúan a saját állományunkra vonatkozóan. Nagyon sokan keresnek meg a legújabb alomtervünk nyilvánosságra hozása óta - magyar nyelven - hogy meséljek a fajtáról, amit szívesen meg is teszek, de lássuk be a telefonról, chat ablakban enyhén korlátozottak a lehetőségeim. Nézzük miről szól a beauceron - elnézést - a káoszbrigád. 

fb5.jpg

Objektív infóval kezdeném mégis: NEM a dobermannból alakult ki, elég, ha puskázunk egy akármilyen fajtatörténetből: míg a dobik kialakulása relatíve új, és szépen nyomonkövethető, addig a bociké a múlt homályába vész, sokkal régebbi feljegyzések is említik, tehát a rokonság maximum úgy jöhetett létre, hogy a dobermann kapott a bociból - még véletlenül sem fordítva. Ha már a "hasonlóságoknál" tartunk (de komolyan, nézzünk már rájuk!) szeretném már az elején leszögezni, hogy karakterisztikájukban sem hasonlítanak! Ezek terelőkutyák, mindig is azok voltak. 

beauceron-history.jpg

Vannak persze "harapós" vonalak, de mint írtam, ez egy szubjektív leírás, a saját kutyáinkról, nagyon maximum a magyar állományról. Bár a franciák szép sikereket érnek el mondioringben, illetve szolgálati használatban, mi ezeket a véreket csak érintőlegesen használjuk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy adott kiskutyával ne lehetne őrző-védőzni a kutyasuliban, de nem tudom garantálni, hogy sikeres  IPO versenyzéshez lesz majd nálunk alkalmas kiskutya (vizsgáig felkészíthető már annál inkább). 

beauceron-berger-de-beauce-gardiens-du-chaos-kennel-working-dog-sport-herding-troupeau-hard-dog-race-canicross-pogo-bite-work.jpg

Terelőkutyák, és ez az egy szó már rengeteg jellemzőt magában hordoz: gazdafüggők, érzékenyek, értelmesek, kreatívak, konfliktuskerülők... A nyáj melletti munka során a kutyának irányíthatónak, valamint legalább ennyire önállónak is kellett lennie. Míg a britek műkorcsolyázói nüanszokat hajtottak végre 4 birkával és egy kutyával (ok, tudom, csak a versenyeken), addig a franciák több százas, néha ezres nyájakat hajtottak 2-3 beauceronnal. Nem csupán arra volt szükség, hogy a kutyák egész nap terhelhetőek és irányíthatóak legyenek, de kellett a saját helyzetfelismerésük és feladatmegoldásuk is. Már 100 birkánál sem lát engem a kutyám (tudom, mert próbáltam), hát még a nagyobb falkáknál... önállóság, saját döntések. A mai napig látom ugyanezt a kutyáimon, és még mindig kiráz tőle a hideg... imádom. A terhelhetőséget is belefogalmaztam, és úgy érzem ezt érdemes külön kiemelni: ezek az állatok sokkal többet elbírnak, mint a nagy többség. Sosem felejtem el azt a felhördülést, amit Szandra kapott egy nem hivatalos (értsd nem FCI, tehát borderesek is indultak rajta) versenyen, mikor a gyakorlókarámban egy jól irányzott mozdulattal bottal bekalibrálta Mítát. A kutya nyekkent majd abbahagyta a baromkodást és elkezdett rendesen dolgozni. Nem jelenti azt, hogy mindenért bottal verjük őket, de néha a legegyszerűbb út a leghasznosabb, és ezeknek a kutyáknak még véletlenül sem jut eszükbe egy ilyen behatás után lemenni a pályáról. Ha már túljutottak az érzékeny kamaszkoron (ezt még kifejtem később) akkor egészen necces szitukban is megbízhatóan dolgoznak, Pogo harcolt már 80kg körüli kecskebakkal, és Míta is szépen és helyesen megrendezi a bárányos anyát, megvan a méretük és az akaratuk, hogy a nyáj mellett valóban odategyék magukat. Írtam,hogy konfliktuskerülők, és ezt tartom is: bár Pogi ez alól félig-meddig kivétel, a többség nem élvezi a szadizást, kulturáltan és illedelmesen viselkedik, de nem tétovázik, ha szükség van a szájára. 

10624745_10202772205167486_1134129085717290548_n.jpg

Az érzékenységről beszélni eztán kicsit visszás lehet, de mivel nem az egész élet a terelés így elővenném kicsit külön is. Bírják a strapát, ha triebben vannak, akkor a terhelést is, de érzékenyek. Nem olyan borderesen-mudisan (bocsi, de muszáj valami példát elővennem), de egy dobi/roti kategóriához képest nagyon is. Lelkizős, megfelelni vágyó kutyák, és ha elhanyagolják őket, vagy túl sok durvaságot kapnak, akkor az nyomot hagy rajtuk. Nagyon fontos az is, hogy ez az érzékenység késői éréssel párosul, adott tehát egy kutya, aki 1,5-2 évesen még kölyöknek tekintendő! És remélem így már értelmet nyer a bekezdés eleje... 3 éves kor előtt testileg és lelkileg is kölykök, és a képzésüket, terhelésüket is eképpen kell adagolni. Fogékonyak, és kérik a foglalkozást, de ha túl sokat kap ilyen fiatalon, akkor kiég vagy összetörik, és akkor vége, mire használható lenne, már nincs mit használni. Láttunk már ilyet sajnos... Nagyon meg kell gondolni, hogy mit és milyen szinten várunk el egy kamaszkorú beaucerontól! Nehéz dolog, tudom, mert a mérete, az ereje és a lelkesedése ott van, 25-30kg-os kutya, aki menne, csinálná, felborít, felugrik, próbálgatja az erejét, és szinte követeli, hogy vegyük felnőttszámba... 

adsc01148.jpg

Terminátorceron: nem csak a fizikai behatást viseli jól (nem véletlen, hogy nehézbombázókkal vagy másik bocikkal szeretnek a legjobban játszani: durván csinálják és ezt kevés fajta tolerálja jól), hanem az időjárást is. A nyár kicsit könnyebb (mmint a gazdáknak) de a kánikulát leszámítva egész évben pörgés van, és ne tévesszen meg senkit a nagy test, nagyon is tudnak futni! Egy beszalmázott kutyaház már elég ahhoz, hogy a cudar hideget is jól viseljék, de mint minden gazdafüggő kutya, úgy érzi jól magát, ha követheti a gazdit mindenhova (hisz sosem tudhatjuk, mikor lesz szükségünk egy beauceronra!). A mindenhova úgy értendő, hogy MINDENHOVA, nem engedek be egyszerre túl sok kutyát, mert főzés közben egy testet is kényelmetlen kerülgetni, pláne hármat, és bárhova indulok a házban, mindig úgy pattannak fel velem, mintha a világot indulnánk megmenteni (próbálj meg elrohanni a sercegő tésztafőzőhöz, úgy, hogy 2-3 boci tipródik a lábad előtt...). Érvényes ez az összes ajtónyitásra is, nyilván egymást felborítva kell átrohanni minden esetben: majd megállnak a túloldalon és néznek, hogy akkor most merre megyünk? 

dsc05394.jpg

Malaceron: lehet,hogy külsőleg az őrző-védő fajtákra emlékeztet, de állítom, több a közös vonás a labradorokkal... az elnyűhetetlenségen és rinocéroszbőrön kívül az ivási kultúrájuk például... Nem tartok itatótálat a házban, mert valami botrányos, amit művelnek. Egyrészt hobbiivók, az ízéért isszák, másrészt valahogy sikerül elraktározni pofazacskóban, hogy aztán az egész lakáson keresztül-kasul tudják csöpögetni, plusz sosem sikerül a tálban maradni. Úgyhogy kinti ivászat van, még a macskák vizét is elrejtjük, mert gátlástalanul megisszák azt is. És kajásak... lopnak, csalnak, rabolnak. Nincs biztonságban a kuka, a macskakaja, (a macskaalmot is érdemes hozzáférhetetlenné tenni, ha már itt tartunk) sem a gyümölcs vagy zöldség. Zölden eszik le a fáról/bokorról... összevesznek a paprikacsumán, és ha nem figyelünk, a krumplit is megeszik nyersen. Jettánál a csúcs két kiló liszt szárazon történő elfogyasztása volt (ennek maradványait - a nyállal kevert száraz csirízt - spaklival vakartam fel a parkettáról...).

14333180_830355077100518_8274421342608724710_n.jpg

Bohóceron: az emberrel való szoros kontakt lehet a dolog tudományos magyarázata, pontosan nem tudom, de az tuti, hogy tudnak szándékosan viccelni. No persze néha  megpróbálnak visszaélni vele, Jetta is követketesen előadja a hátonhengergős-nyunyorgós-kuncogós magánszámát mindahányszor kukalopáson kapom, de ettől eltekintve is szeretnek szórakoztatni. Ha egyszer valamire ráerősítettünk egy nevetéssel, az tutira beég az agyukba, és állandó lesz a repertoárban, ilyen Pogo hasmánt hintázása is: sok éve közönségsiker. 

border-collie-beauceron-berger-de-beauce-gardiens-du-chaos-kennel-working-dog-sport-herding-hiking-tura-mecsek-turazas_1.jpg

Visszatérő kérdés szokott lenni a gyerekekkel, idegenekkel és más kutyákkal való viszony is. Előbbi kapcsán saját tapasztalat nincs, a másokéból tudok építkezni, ez alapján relatíve jól bírják, de nem nyúzhatók a végtelenségig. Más kutyákkal jellemzően nincs probléma, kerülik a konfliktust, de odateszik magukat, ha önvédelemről van szó. Enyémek inkább elkerülik a többi kutyát, nem szívesen vegyülnek. Ha sokszor találkozunk ugyanazon kutyákkal, akkor látszik némi barátkozás-féle, de játszani elég ritkán szoktak. Idegenekkel szemben jellemzően bizalmatlanok, sajátjaim közül ritkán kerül ki extrovertált kutya, és azok is visszafogottak, Jetta például barátságos mosollyal lecsekkol mindenkit, van-e kajája, de nem ugrál vagy nyalogat. Jellemzően elkerülik az idegeneket, bár túrán mindig visszahívom a falkát - mert ijesztőek - ha nem tenném, akkor is csak elmennének a szembejövők mellett. Na jó,  ha valaki épp szendvicset majszol, azt valószínűleg azért jobban megnéznék :) 

Betegségek témaköre, mert ezt sem hagyhatjuk figyelmen kívül. A nagytestű fajtákra jellemző a csípőízületi diszplázia, és ez sajnos minket sem kímél, de a betegségről tudni kell, hogy a szülők szűrésével még nem tudjuk garantálni a kiskutyák egészségét. Hallottam az országon belül (másik kennelben) öröklődő gerinc- és húgyúti problémákról. Minket futólag - kölyökkori inkontinencia formájában - érintett, gerincbántalmakról nem tudok a saját vonalunkban. Érdekes tényként megemlíteném,  hogy az USA-ban az állomány súlyosan érintett a DCM betegséggel is, ez nálunk, európai bocisoknál szinte alig ismert (az állatorvosok viszont ismerik: dobermann betegségként...).

beauceron-berger-de-beauce-gardiens-du-chaos-kennel-jetta-working-dog-sport-herding-troupeau-sheepdog_1.jpg

Summázva tehát nem való sikerorientált munkakutyásoknak, ahogy nettó házőrzőt keresőknek sem. Kiemelkedőek tudnak lenni viszont mentőkutyázásban, terelésben, obedience-ben, de még agilityben, vagy frizbiben is, emellett első- vagy második kutyának, mint univerzális sporttárs, az egyik legjobb döntés. Futó- túrázó gazdiknak, aktív családoknak való kutyák, de a legjobb persze, ha állatok közé kerülnek, és ott brillírozhatnak. Van kiskutyánk, aki bivalyokkal dolgozik, megint másik lovak mellett asszisztál, és persze elég sokan terelnek is. A lényeg, hogy valahogy le tudjanak nyűgözni. Küldetéstudatosak, de nagyon. 

21317987_10209890776097312_8539380779407795866_n.jpg

Címkék: beauceron
2 komment

Tényleg ez a fajta való neked? - A harcikutyázók nagy igazsága...

2017/09/20. - írta: Vikkus

A pites, staffordos vonatkozásoknak hála fent vagyok néhány olyan csoportban, amit csak reggeli kávé helyett, vagy épp nagyon ráérő időmben olvasgatok és akkor sem sokáig, a saját nyugalmam érdekében. A helyzet az, hogy a bull-típusú kutyák soha nem látott divatnak örvendenek, és ez amellett, hogy hihetetlen táptalaja a szaporítóknak és kókler "tenyésztőknek" az egész bull-típusú sportolói közösséget aláássa. Sok közhely következik, előre is bocsi.

Szándékosan használom a bull-type kifejezést, lévén az érintett kutyák 90%-a szaporított, nyomonkövethetetlen származású, vagy éppen "mentett", szigorúan idézőjelben, lévén ezt a jelzőt legtöbbször a megtért szapiskutyások használják, hisz mégiscsak jobban hangzik, mint az, hogy egy csomagtartóból vette húszezerér'. Marad egy relatív szűk állomány, akiknek viszont éppen, hogy nem kedvez a divathullám, hisz a normális árú kutyákkal háttérbe szorulnak - bár azt gondolom ez erősen a kutyák javát szolgálja. Még minimálisabb az, aki valóban használja is valamire a kutyáját. Tehát adott nekünk a borzalmasan sok kutyából mondjuk 5%-nyi lemozgatott, szerencsés esetben kézben tartott. 

A nagyobbik hányad csak azért nem okozott még tömeges mészárlást a futtatókon, mert már olyan sokadrangú keverékek, hogy szerencsére mindent elfelejtettek, eltompultak az ösztönök, nulla drive, gyenge keringés, semmi tüdő, hiába segítené a csutka szőr a jó testhűtést, a melegben megpurcannak, és a gyenge déli szellőre is allergiásak. Ja, persze nincs milyen hűtésről beszélnünk, hiszen hengeresre van hizlalva szinte mindegyik (kérdezd csak meg a gazdáját "aaazottcsupaizomNEGYVENkiló!") és a kedves gazdik a túlsúly minden előnyét kihasználják. A kövér kutya nem mozog annyit - nem is igényli, hisz örül, hogy lik van a fenekén. Idővel teljes egészében eltompul, ha volt is némi drive, 10-20kg plusz mellett hamar elfelejti. Nem szökik, mert túl nagy fizikai igénybevétel volna a számára, és nem is rombol vagy rág, leginkább csak vegetál két étkezés közt, a gazdi meg verheti a mellét, hogy ő "megnevelte". 

A gond akkor van, ha valami csodás véletlen folytán visszakacsint a Tájszonka egy valódi munkakutya ősére, és éppen nem lett tehetetlenre hizlalva. A gondok általában az ivarérés idejéhez kapcsolhatók, és ezekben a csoportokban bizony (mármint azokban, ahol gyenge a tagok szelekciója) rendszeresen előkerülnek a "mit csináljak vele?" kezdetű posztok. A történetek általában egy kaptafáról valók: Tájszonkát megszállta az ördög, és az eddig csupaszeretke kutya teljesen a semmiből és a világon minden előjel nélkül (háhh...) megtámadta, rosszabb esetben megölte a család másik kutyáját, vagy éppen a futtatón érte őt a gonosz szellem, és egy barátját szaggatta meg/-szét.. És ez megtörténik emberek HETENTE!!! Ezeknek a csudarózsaszín gazdiknak valaki kutyát adott, de ami még rosszabb, ezek az emberek úgy gondolták, ők alkalmasak egy ilyen fajta tartására...! Semmi önkritika, semmi utánajárás, legjobb esetben megkérdezik a szomszédot, akinek "ugyanilyen" van, hogy hogyan nevelte "okosra", ő válaszol (lásd: előző bekezdés) és elmegy a legközelebbi és legolcsóbb forráshoz, ahol beszerzi a kutyáját. És amíg a Tájszonka nem öli meg a Fifikét, addig ő is szórja a világ nagy igazságait arról, hogy "olyan lesz amilyenre nevelik", büszkén mutogatva a hengeres testű, még beéretlen kutyájára. 

Mindeközben hatalmas felháborodás van a harcikutyázás miatt, hisz "olyan nem létezik". Persze, majd jelezzük a Tudományos Akadémának, hogy ezentúl a 'harci kutya' helyett a 'bull-típusú terriert' használják, de attól még a probléma adott, és valósabb, mint valaha: több ezer (!!!) bizonytalan származású kutya él tökéletesen alkalmatlan, felkészületlen emberek kezében, akik a sorsfordító pillanatig nem képesek levenni a rózsaszín szemüveget. Lehet persze szidni a "kiskutyásokat", és valóban jár a pofon mindenkinek, aki egy yorkit/csivit/valaminyézét nem tud pórázfegyelemre nevelni, de azok legalább gyenge szájjal és apró testtel rendelkeznek. Viszont rajtuk kívül még rengeteg, a kutyáját szerető, és normálisan nevelő ember sétálgat ugyanezeken a futtatókon/utcákon, és sajnos teljesen jogosan félnek attól, hogy egy borzoló-pipiskedő Tájszonka egyszer csak átfordul egy heves játék során, és ők majd tehetetlenül nézik végig a saját kutyájuk halálát.

Ne csodálkozzunk hát a közvéleményen, a médián - aki a közvéleményből szívja az erejét - és a kutyás társadalom megoszottságán sem, hisz masszívan ott van a káros ostobaság a fejekben. És míg ez a hatalmas nagy számú réteg fel nem ocsudik, ennek soha nem lesz vége... Vagy megint jön egy fajtakorlátozás, és akkor aztán lehet pillogni... 

 20170920_085318.jpg

151 komment

Nem félünk a sötétben - edzésmódok a téli időszámítás idejére

2017/09/19. - írta: Vikkus

Brace yourselves... jön a tél, a hideg, a sötétség, de a kutyákat nem akaszthatjuk szögre, már csak azért sem, mert az időjárás végre nekik kedvez! A legtöbb sport esetében a sulik/tréninghelyek felkészültek, és biztosítanak fedeles lovardákban- illetve reflektorok alatt tartott edzést. Ám mi a helyzet a mindennapi, otthoni fárasztással azután, hogy sötétben indulunk munkába és így is érünk haza? 

A legtöbben úgy sejtem futtatókra járnak kutyát mozgatni, amik többnyire civilizált - értsd: kivilágított - környéken vannak. Ilyen körülmények között minimális háztáji trükktréning, ismétlő fegyelmező vagy akár normális labdáztatás is levezényelhető. Nálunk kicsit más a helyzet. Falun élünk, és a labdázási placcunk a kertünk lejtőbe futó vége, ahol nincs se közvilágítás, se saját reflektor. Az én megoldásom a világító labda.

labda-ball-juliusk9.jpg

Most már napvilágnál is inkább a K9 neon labdákat használom, mivel hogy a szörnyek sokan vannak, eléggé őrültek és ha két labdával nyomjuk a bulit (egy labdával esélytelen vagyok) akkor muszáj, hogy szó szerint virítson, különben nem tűnik föl nekik (mmint a második labda, az elsőt elég határozotton észleli mindenki - egyszerre). Tartósságra az első ilyen labdánk nem szerepelt túl jól, ez a kettő a HDR Base befutócsomaghoz járt, tehát június óta használjuk, egyelőre sértetlenek. 

Mint tudjuk, a floureszkáló hatás nem egyenlő a foszforeszkálóval, és ezt a Julius K9 ki is emeli a honlapján! A fluoreszkáló - neon - labda jól látszik nappal és szürkületkor szinte világít, de éjjel ugyanolyan fekete, mint bármelyik másik labda. De szerencsére ma már elérhető igazi, foszforeszkáló labda is a piacon...! Korábban már írtam egy rövid dicshimnuszt a Chuckit! Max Glow labdáról, ezen szezon kezdetével pedig fogtam magam és házilag kijavítottam az egyetlen hibáját: a kötél hiányát. Így a reggeli labdázást a Julius labdákkal nyomjuk, az estit pedig a Chukit!-okkal. A rendszer eddig felmerült hibája a saját kötözésű csomó megbízhatósága (főleg a sötétben nehéz ellenőrizni), és a a tény, hogy a kutyák sem látnak a sötétben. Ergó nagyon elővigyázatosnak kell lennem, és csak a madzagot megfogni, mert bár a szörnyek érzékei jobbak ezen fényviszonyok mellett, és valószínűleg nálam azért jobban látják a környezetüket, attól még nem érzékelik a kezemet a gyönyörűen világító labda körül... Dobásban és rágásállóságban egyébként a Chuckit! hibátlan, és a feltöltése sem túl bonyolult, néhány perces erős fény már láthatóvá teszi (pl. míg fotóztam a vaku miatt is látványosan egyre világosabb lett) akár egy óra hosszat is. 

labda-ball-light.jpg

Hála az esőnadrágok korszakának a rossz idő sem lehet már akadálya egy jó esti labdázásnak, de ha annyira ítéletidő lenne, vagy a jószág nem az a labdázós fajta, akkor kiváló fizikai fárasztást jelent még a futópad is. Nem egy filléres tétel, de mi nem bántuk meg! A teraszon, lámpa alatt elhelyezve bármilyen időben használható (borzalmasan hangos, szóval a szomszédokra való tekintettel 11 után már azért ne használjuk), és ha elég drive-os a kutya, akkor 10-15 perc alatt ki lehet vele sütni. 

beauceron-berger-de-beauce-gardiens-du-chaos-kennel-working-dog-sport-herding-canicross-treadmill-run.jpg

Persze emellett még ne felejtsük, hogy az őszi erdőnél nincs szebb a világon, és ha éppen nem térdig sáros a túraútvonal, akkor minket is inkább ott lehet tettenérni, mint a kert végében. Kapja fel mindenki az esőnadrágját és egy jó kis vízhatlan kabátot és irány a természet! Egyébként is, a kutyáknak tök jól áll az ősz :) 

12193654_851772078276551_9037390306529803791_n.jpg

 

Szólj hozzá!

Kutyás vagyok

2017/09/15. - írta: Vikkus

Kutyás vagyok.
Velük kezdem és zárom a napom, őszintén és teli pofával röhögök, ha valamit eltörtek/levertek/szétrágtak, és legrosszabb napjaim estéin valamelyiküket (vagy épp mindegyiküket) ragadom magam mellé plüssmaci helyett. Külön, elzárva tartom a dolgozós, nem kutyás ruháimat, sőt külön is mosom azokat, hogy a gépben se keveredjen rá a rengeteg szőr, meg bogáncs (és még ez sem elég). Az igazi pihenést az jelenti, ha fotógéppel a kezemben sétálunk, túrázunk, ha bokáig birkaszarba süppedve terelünk, véresre karmolt lábbal/háttal frizbizünk, vagy éppen edzésen vagyunk. Időpocsékolásnak érzem, ha kutya nélkül mozdulok ki a házból, hisz valakit vihetnék is magammal - és viszek is, boltba, postára, vagy éppen futni. Ha meleg az idő nem az jut eszembe, hogy de jó lenne a tengerpartra menni, vagy hideg sört inni, hanem az, hogy biztos öntöttem-e elég vizet nekik reggel, és ha vihar van, nem azon aggódok, hogy hogy vezetek haza, hanem hogy otthon vajon nyitva hagytam-e a teraszt, el tudnak-e bújni a vihar elől. 
Beszélgethetünk a világ dolgairól, de ha engem hagysz mesélni előbb vagy utóbb úgyis a kutyákról fogok sztorikat darálni, ők a múltam, jelenem, a jövőm. 
Gyorshívón van az állatorvos, facebook ismerőseim 90%-a kutyás ismeretség. Lövésem sincs a bulvár hírekről, a politikáról, vagy a legújabb katasztrófákról, mert nem nézek tévét, de még a közvetlen környezetem pletykáin is őszintén tudok meglepődni, igyekszem dolgom végeztével azonnal hazajönni, és lett légyen bármilyen pocsék is a napom, ahogy leállítom a ház előtt a motort, már felfelé görbül a szám. 
Nyaralás nekünk a kutyás tábor, a kocsi csak kombi lehet, a rakterét pedig ketrecekben mérjük. A fagyó csak láda, és bele kell férnie 200 kg húsnak. A háziállat feltétele, hogy terelhető legyen, a kerítés mérete pedig akkor jó, ha bent tud tartani egy morcos pit bullt. A kirándulás annál jobb, minél több kutyát tudtunk elvinni, a sör is jobban esik, ha pórázzal a kezemben iszom, a túrák pedig egyenesen elképzelhetetlenek nélkülük. 
Nem tudom milyen kutyátlanul élni, mert az a szerencse ért, hogy sosem kellett megtapasztalnom. Azt viszont meg kellett, hogy milyen emiatt különcnek lenni. De a különcség jó oldala, hogy az ember megtanulja kezelni az oda nem tartozást. Hisz mindig akadnak hasonszőrűek, és attól, hogy nem tartozom a többséghez, még nem érzem magam kevesebbnek. Hisz határozottan tartozom valahova, csak épp ez egy egészen más kör, amit ők talán sosem értenek meg. 

Mert én kutyás vagyok. 

beauceron-gardiens-du-chaos-hiking-with-dogs.jpg

Címkék: életérzés
Szólj hozzá!