Nyilván jóval kevesebb szép üzenetet kapok a témában, mint azok, akik valamilyen népszerű/ismert fajtájú kutyának keresnek gazdit - pláne ha ingyen örökbefogadható a jószág - de még így is néha soknak érzem. Ahogy írtam azt tegnap este, egy népszerű fajtás csoportban tagnak lenni (konkrétan bull tipusú terrieres) nagyon sokféle ingert ad az embernek, mint azt szakavatott kollégám megmondta: ezek mindegyike egy szociológiai tanulmány. Hiába látom azt évek óta, hogy a csapból is a felelős állattartás - ne vegyél szaporítótól - ne szaporíts - szedd fel a kutyasz@rt posztok folynak, ez csak az én sterilizált kis világom, hisz egyrészt szakmai csoportokban vagyok tag (90%-ban) másrészt leirtom az olyan ismerősöket akik nem, ergo minimálisra csökkentem az üzenőfalamon megjelenő hülyeségek számát. 

Ennek az izoláltságnak most látom hátrányát, amikor masszív butaságokat kellene kezelnem. Mert - már megbocsássék - határozottan vallom másik tanult kollegám állítását: "az internet korában tudatlannak maradni választás kérdése". Szóval NÉZZ UTÁNA A TÉMÁNAK MIELŐTT KUTYÁT VENNÉL! Majd utána beszélgetünk. Addig maradnak a tőmondatok és ha épp rossz napom van, akkor rövidre zárom a dialógust egy jó magasra szabott vételárral. 

Lehet, hogy arrogáns vagyok, de azon tenyésztők közé tartozom, aki mindent - írd és mondd, MINDENT - az emberek szájába rág már a hirdetésben is, két nyelven. Le van írva a kicsik kora, jelleme - mert karakterteszteltünk úgyamúgy - küllemi tulajdonságai, törzskönyve online pedes linkkel, a szülőkről minden eredmény és dolgozós videó, majd a weboldalunk, és a facebook oldalunk, utóbbin a kölykök nevével megfejelt albumokban található több száz fotóval. Emellett, aki nyitott szemmel jár és minimálisan ért a fészbuk használatához, az nagyjából három percen belül megtalálja a picik videóit is (szintén a nevükkel címezve). Szóval aki azzal kezdi, hogy küldjek képet, az már megbocsásson, de becsülje meg magát amiért nem küldtem el csuklóból valahova, hanem szépen leírom, hogy van pár száz a linken túl. (Elnéző vagyok ebk azzal, akinél látom, hogy más generáció szülötte.) 

Nem kap tőlünk kiskutyát az, akivel úgy érzem, nem fogunk tudni együttműködni. Bizony, együttműködni, mert nem muszáj közeli barátoknak lennünk, de igenis tudni akarok a kutyáimról, amihez szükséges a kommunikáció, és hogy az alapvető kutyatartási nézeteink megegyezzenek. A "házőrzőnek szeretném" sajnos nem ugorja meg ezt a lécet. 

Nem kap tőlünk kiskutyát az, akinél pici gyanú is felmerül, hogy szaporítani akar. Remélem egyértelmű... mikor már a tizedik sor üzenetet váltom az amúgy szimpatikus érdeklődővel, majd tök lazán megkérdezi, hogy mennyibe kerül törzskönyv nélkül és kant segítek-e majd találni neki...? A legszebb az egészben, hogy egy kan kiskutya iránt érdeklődött. 

Nem kap tőlünk kiskutyát, akinél a gyanúja is felmerül annak, hogy nem lesz jó gazdája. Nyomozunk ugyanis. Minden eszközzel és bármivel, amivel lehetséges, és addig megyek, míg nem lelek közös ismerőst (eddig mindig találtam), aki meg nem erősíti, hogy megbízható gazdi lesz. És ha nem erősítenek meg, akkor köszönjük az érdeklődést, nem kockáztatunk. 

Nem kap tőlünk kiskutyát az sem, akivel egyébként semmi baj nincsen, de egyszerűen nem passzol hozzá a fajta, vagy az adott alom/kölyök. Hiába lehet a világ legcukibb családja, ha nem akarnak sportolni vele, és nem lenne rendszeresen aktívan foglalkoztatva. Előfordulnak ilyen kölykök nálunk is, akik elvannak a szeretkekutya szerepben, de a többség nem ilyen, és nem érdekem, hogy később a kutyának és a gazdáinak is rossz legyen. 

Magasak az elvárások? Lehet. Alapvető szövegértést, intelligenciát várok igen, célirányos elképzelést, felkészült (legalább az alapokból: mi az a kutya, hogyan kell kölyköt venni, stb) érdeklődőket. Nem baj, ha nem volt még bocid, sőt, az sem, ha nem volt még kutyád, ha van olyan kiskutya, aki jelleme szerint nem túl nagy falat, ez még nem kizáró. Nem baj, ha nincs kerted, sőt, előny, mert tudom, hogy rendszeresen sétálni fog! Nem baj, ha van gyerek, vagy másik kutya, amennyiben őket (is) megfelelően tudod kezelni. Nem baj, ha nem akarsz versenyezni, vagy éppen sportolni, ha mellette napi szinten aktívan együtt vagy a kutyával (mondjuk ha viszed magaddal dolgozni), no és persze ha látok ehhez passzoló kölyköt az alomban. Nem baj, ha tenyészteni akarsz majd a jövőben, amennyiben az valóban tenyésztés lesz (jó hosszú szerződésünk van, hogy mindezt bebiztosítsa) és még segítek is, ha erre kerül a sor. Nem baj, ha rákérdezel az árra, vagy hogy hol vagyunk, de mielőtt válaszolok én is kérdezni fogok, méghozzá sokat - plusz pont, ha kérdés nélkül azzal kezded, hogy mesélsz magadról. 

Az ötödik alom után már elég sok ilyen és hasonló beszélgetésen vagyunk túl, tényleg igyekszem mindenkinek adni egy sanszot, de mellette megtanultam hallgatni a megérzéseimre. Igyekszem mindenkit szépen, udvariasan elutasítani, volt olyan, akinek a "fejlesztendő pontokat" is elmondtam, mit tanuljon még a kutyázásról, mielőtt venne egyet - remélem nyitott fülre talált.

Ennyit tudok tenni, és várok, míg mindenkiért befut a megfelelő gazdi. Addig is neveljük őket, szocizunk, sétálunk, játszunk. Amiatt nem aggódom, hogy meddig maradnak az udvarban, amiatt viszont igen, hogy ha elkerülnek, mi rossz történhet velük.