Terelő szeminárium Patkó Gabival Szaporcán

A hónap elején ismét Szaporcán gyűltünk össze, a baranyai terelőparadicsomban, ahol a körülmények is szerencsésen terelő-baráttá váltak, és a birkák is egyre együttműködőbbek, hála a rendszeres tréningeknek. Még mindig elő-előfordul, hogy mikor elegük támad a kutyázósdiból, elkezdenek "felkeményedni" és igen nehezen lesznek terelhetőek, de érezhetően egyre könnyebbé válik a munka velük. 

Az első nap rövid elmélettel kezdődött, majd Jetta bemutatta, mit kell egy terelőkutyának csinálnia. Az öreglányt meg is futtattuk rendesen, a kezdet kezdetén a munkakarám és a leválasztott birkák egymás mellett voltak, és persze mindig vissza akartak szökni egymáshoz. Jettával még csak-csak megoldottuk a problémát, de nem akartuk a teljesen kezdő kutyákat a karámról leválasztás nehézségeinek kitenni, így a bemutató után gyorsan átépítettük a területet. A munka eztán zavartalanul folyt. 

6-7 kutya gyűlt össze mindkét napra, javarészt kezdők, és mind magyar fajták (mudik és egy sinka). Az elsőbálozók az alapok alapját, a balanszot tanulták, a kicsit rutinosabbak az egyenes haladást és az elindulást, mi pedig folytattuk ott, ahol Székesfehérváron abbahagytuk. 

Rebelle-lel az irányok fixálásánál tartottunk, ezt vittük tovább a szaporcai futós birkákkal. A feladat továbbra is az, hogy a kutya addig mozogjon a nyáj mellett a megadott irányba, míg meg nem állítjuk, ami egészen szépen megy neki, míg engem is hátulról kerülhet, de egészen beragad, ha köztem és a nyáj közt kell elmennie. Ezen dolgoztunk, illetve azon is, hogy ne csak a "segített" irányból induljon el szépen. Azaz nem csak úgy indítottam amolyan rövid kifutásokra, hogy balra indításnál nekem balra helyezkedett és testtel toltam a megfelelő irányba, hanem ellentétesen is: balra küldésnél ő a jobb oldalamon helyezkedett, én pedig valamivel mögötte. Ezzel az elkövetkező távolsági munkát alapoztuk, illetve segítség lesz majd elhajtás során is. Ilyenkor persze figyelünk arra is, hogy a kifutás is szép legyen, illetve utána nem mindig hagyjuk felvenni a birkát és balanszolva elindulni a nyájjal, hanem irányba küldöm tovább, és elvárom, hogy előttem elhaladva teljes kört fusson. Ehhez a hétvége során már arra volt szükségem, hogy magamhoz hívjam, de egy idő után jobb oldalra egészen ügyes lett, a bal oldala sajnos gyengébb, így ezt továbbra is gyakorolni fogjuk. 

Még van mit gyakorolni, a lassítás-megállás továbbra sem erőssége, de látványosan javulunk minden tréninggel, a lendületét pedig még mindig imádom, egyszerűen jó nézni, ahogy dolgozik...

Alice is nagyon nagyot ugrott saját magához képest, kiegyensúlyozott, higgadt egyenes haladást mutattak be, ami korábban valahol elromlott, és Ally begörcsölt kicsit a témában. Most a két nap 4 tréningje arról szólt számára, hogy szépen kísérje a birkát, ne nekifutásokkal bírja mozgásra, hanem a kisugárzására, erejére támaszkodva hajtsa őket előre. Nagyon szépen dolgozott vasárnapra. 

Anna és Nova a távolságot, íveket, kifutást gyakorolták. Még nincs egyetértés abban, hogy a szűk ívek születettek, a tanulással (agility) jönnek, vagy mindkettő közrejátszik, a lényeg, hogy elég idős és tapasztalt a leány ahhoz, hogy a szőrös birkát megkülönböztesse a színes akadályoktól, anyja pedig elvárja tőle, hogy a helyzetnek megfelelően működjön. Ő is sokat fejlődött a hétvége alatt, bár még nem olyan íven mozog, mint Gabi Eddie-je, már kapisgálja, mik az elvárások. Az egyenes hajtása meg még mindig fantaszikusan néz ki :) 

A hétvége summázása, hogy ide most már bármikor jöhetünk tréningezni, a birkák és a terület megfelelőek, csak jelezni kell előre, hogy leválogassák nekünk a barikat (bár őszintén szólva jobb szeretek leválogatni, egyrészt ez is egy változatos feladat a kutyáknak, másrészt látom, hogy mit viszek ki). Remélhetőleg beindul a terelős élet nálunk is, jó lenne rendszeresen is a közelben versenyezni :)