Ok, a fék már megvan, de hol az alapjárat?

Írtam róla korábban, hogy ezeket a tomboló ösztönű, triebben lubickoló boszeronállatokat elég nehéz lassítani, és bár legutóbb Rebin is megtaláltam a féket, sajnos az alapjáratuk khm... nagyon magas. Sőt, inkább nincs is, csak padlófék-padlógáz, mint a buszon. 

Jettánál szépen megy a lassítás, és tavaly év végén Pogónál is gyönyörűen sikerült normális tempóban terelni, de az osztrák versenyen annyira tele volt a segge, hogy a pattogós birkákkal esélyünk sem volt, és sajnos Pogival újabb vért izzadós tréningek következnek. Tudom, mert volt már, hogy ezt a problémát próbáltuk megoldani... valamelyest sikerült is, de sajnos ahogy újra nyáj közelébe megy, és nem futja ki magából amit ki kell futnia, sajnos visszatér a kapkodáshoz. Mindig demoralizáló azzal találkozni, hogy amit eddig csináltatok, az szar, hiába jó a kutya ösztönileg, hiába tettél bele annyi munkaórát, és ezt sajnos időbe telik feldolgozni és tudomásul venni. Megadom magamnak az időt a tagadásra majd önsajnálatra, de max a kövi tréningig, utána muszáj már valami konstruktívat tenni, különben csak az időnket pazaroljuk a pályán. A Pogóval történő harcom (egyébként annyiban haladunk, hogy sokkal rövidebb ideig néz hülyének az elején) egy másik történet lesz majd.

Rebivel egy sokkal szabadabb utat próbálok követni, ami eddig egészen egyszerű és kényelmes volt, de a legutóbbi tréningen őt is meg kellett szabályoznom. Azt mondtam ugye, az ezt taglaló bejegyzésben, hogy nem blokkolom a kutyát, csak ha nagyon muszáj. Ez ott és akkor tök jól össze is jött, ám ez alkalommal Rebinél is muszáj volt tiltanom. Volt is foganatja, rájött, hogy a szabadsága nem arról szólt, hogy tegye amit jónak lát, így relatív hamar visszakerült a mederbe. Még mindig nagyon praktikus, hogy nem tartottam tűzzel-vassal a hátam mögött, egy mozdulattal szépen körbe fut (míg Pogóval veszekszem, hogy menjen már teljes karikát), és majdnem mindig le is fekszik a megfelelő ponton (rég nem terelt, no...). Minden őrültsége ellenére Rebivel egészen jó köröket mentünk, legnagyobb - visszatérő - hibája, hogy behajtás után visszaszökik a karámba - de egy pillanat alatt - és újra ki akar hajtani. Nagy sikerélményünk volt viszont a megállítása. El fogom hagyni vele a balanszba visszakergetésen kívül a fektetést is. Igaz, hogy végre megtanulta, de fölösleges elrontani a menet közben fektetéssel (elég, hogy Pogo és Jetta fektetése kuka). Szerencsére Rebelle jóval könnyebben blokkolható, mint Pogi volt, így működik nála az állítás. Jettánál is ezt kezdtem el kb egy éve, mikor rájöttem, hogy a fektetést nem bírja (nem lát a birkától), és azt kell mondjam, sokkal jobb lett a munkája. Rebinél csak a tréning utolsó akkordjai voltak ezek a megállítások, de így is szuperül sikerült állva állítani. Azóta szárazon, birka nélkül is gyakoroljuk, és úgy tűnik sokkal fogékonyabb erre, mint anno a fektetésre volt. Ezekkel az állításokkal próbálunk először lassítani rajta - beállítani az alapjáratot - aztán ha nem megy, taktikát váltunk. Egyelőre Rebivel optimista vagyok, és Gabi is az, meg is állapította, hogy ő lesz a legjobb kutyám :) Jók az ösztönei, erős, gondolkozik, és blokkolható. Ja, és fizikálisan végtelenül terhelhető <3