Szóval bocikkal futunk, mert az jó, szeretik csinálni, és egészen szép izmaik támadnak tőle (főleg, hogy nem csak futnak mellettünk, hanem húznak is), de hogy még szebbek és erősek legyenek beiktatunk néha-néha (sajnos a sár miatt nem olyan gyakran, mint szeretném) egy gumis edzést is. Bociknak való hám kettő van otthon, és egyébként is kettő gumis kutya untig elég egyszerre (keverednek a vontatványok, szar na...) Pogo és Lemmy jött velem eddig (Lemmy ugye Yeti új neve a keresztség után, mert Yet és Jet túl hasonló volt egymáshoz), Pog nagyon jó kondiban van, Lemmy pedig akkora, mint egy borjú, szóval először egy gumin osztoztak ketten 5km-en, másodjára viszont úgy voltam vele, hogy biztosra megyek, és mindketten kaptak egy-egy közepes autógumit (a terepjáróra valót még nem vettem elő). Pogo persze elhúzott a fenébe, és csak félút magasságában értette meg, hogy amikor utánaszólok, hogy várjon meg, az tényleg csak annyi, hogy várjon, még véletlen se forduljon vissza... Lemmy viszont beállt bal láb mellé és minden nógatás ellenére sem akart onnan elmozdulni (sajnos canicross esetén sem, ezen még dolgozunk). Viszont mindkettő hősiesen lenyomta az 5km-t, a végére már lógott a nyelvük rendesen, de a levezető futáshoz még azért volt erejük.
Lemmy egyébként reggeli labdázásoknál a 3kg-os nyakörvet is viseli, ezzel egy időben a kajáját is igyekszem beállítani, eddig főleg tápozott és a marhahúst egyelőre fogyással hálálta meg - amire amúgy nem lett volna szüksége - úgyhogy szokásomtól eltérően neki főzök rizst is a hozzáadott zsír mellé (amit bőven kap, hogy visszahozza magát).
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.